utaznijó

Amatőr kulturális antropológus, világjáró nyelvész színes-szagos útinaplója, érdekességekkel és tanulságokkal.

Feedek
Megosztás

A diadalív árnyékában: Vác

 

A Budapesttől félórányira lévő barokk kisváros többnyire csak a börtönéről és a nyári Váci Világi Vigalom programjáról híres. Pedig néhány nevezetessége egyedülálló az országban. Mindjárt itt van a Diadalív, mely a város egyik kapuja, árnyékában a hirhedt börtönnel.

Egy másik unikum, az un. gomábs híd, mely akár a prágai Károly híd kistestvére is lehetne. Sajnos a terület elég rendezetlen és a körülötte elterülő lakótelep sem a modern építészet gyöngyszeme, de a hidacska tényleg impozáns.

A harmadik különlegesség a hegytetőn magasló kálvária, melynek értékéből sokat levon, hogy csak bizonyos időpontokban van nyitva, ezért előzetes érdeklődés szükséges.

A Duna-part festői, a halászlé az egyik legjobb az országban, itt tényleg megáll benne a kanál. A főtér egyik-másik műemlék házára ráférne egy réteg festék, ami bosszantó és a bálra repedt sarkú cipőben érkező bálozó lányra emlékeztet.

Ennek ellenére a város megér egy napot, biciklivel érkezve a napi pedálozás adagunk is kipipálva, hajóval meg a romantikus elemet csempésszük a kirándulásba.

40 000 éves törzsi ritmusok – A yidaki


Az ausztrál őslakosok kultúrája a tudomány mai állása szerint a földön létezők legrégebbike. Ahogy a 40 ezer éves nép keletkezéséről, úgy legendás hangszerük, a didjeridoo körül is számos legenda kering. A hangszernek több tucat elnevezése is létezik, és az őslakosok nem is a leggyakoribb nevét használják. A Sydney-ben található kulturális központ egyik előadásán az aborigin munkatárstól hallottuk először a hangszer eredeti nevét (yidaki) és a hozzáfűződő legendákat.

A legelterjedtebb elnevezés a didjeridoo, amely az őslakosok szerint az európai betelepedőkhöz fűződik. Ők nevezték így a hangszert, mivel hangzása az európai fül számára ehhez a hangkombinációhoz áll a legközelebb. A hangszert maga a természet készíti: az alap egy eukaliptusz faág, amelynek közepén fehér hangyák rágnak folyosót. Amikor a faág elszárad, már kész hangszerként pottyan a földre. A New World Encyclopedia szerint a didjeridoo legalább 1500 éves, ezzel a világ legidősebb fafúvós hangszere és használata egyértelműen az északi területeken élő ausztrál őslakossághoz köthető.  A néphagyomány ellenben úgy tartja, hogy a hangszer egyidős a népcsoporttal, azaz 40 ezer éves.

A nagy találkozás

Az aborigin emberek találkozását a hangszerrel egy legenda meséli el: Egy Yidaki nevű harcos egyik vadászatról hazatérőben, kenguruval a hátán battyogott az erdőben, amikor is egy hatalmas üreges faágat pillantott meg a földön. Felvette és a felkelő napot szerette volna megnézni vele, de az üreges belsőben szorgoskodó hangyáktól nem látott élesen. Nagy levegőt vett…, belefújt …, és ekkor megszólalt a hangszer. A harcosnak tetszett a dallam, tovább próbálkozott, mire rájött, ha az orrán szívja be és a száján körkörösen fújja ki a levegőt, különböző hangokat és ritmust is képes produkálni. Yidaki otthon koncertet rögtönzött a törzsnek, akik a hangszert színes mintákkal díszítették és corroboree táncot lejtettek rá. A fiatalemberek egymásnak adták a hangszert és Yidaki mindenkinek megtanította a speciális légzési technikát. Ahogy múltak az évek, a hangszer egyre jobban beépült mindennapi életükbe, fújták ünnepi ceremóniákon és használták gyógyításkor is. Amikor Yidaki meghalt, lelke beszállt az üreges faágba. Ettől kezdve férfi lélek lakozik minden hangszerben, ezért csak ők játszhatnak rajta, nőknek tilos. A harcosról nevezték el a hangszert yidakinak. A neves kutató, Professzor Trevor Jones legalább 45 elnevezést talált a hangszerre: többek között a bambu, bombo, kambu, pampuu, garnbak, illpirra, martba, jiragi és a yiraki kifejezést. Vannak feltételezések, hogy a hangszer először talán bambuszból készülhetett, erre utal több elnevezés is, valamint az a tény, hogy északon a bambusz már abban az időben is elterjedt növény volt. R.Etheridge Jr. művében már 1893-ban írt egy trombitaszerű bambusz hangszerről.

Csak férfiaknak?

A vita, hogy nők játszhatnak-e a hangszeren, pár évvel ezelőtt lángolt fel újra. Nicole Kidman-t, ausztrál színésznőt a Baz Luhrmann  “Ausztrália” című film promóciós körútján kérték meg arra, hogy szólaltassa meg a hangszert. A színésznő beleegyezett, nem sejtvén, hogy ezzel mekkora polémiát okoz Ausztráliában.  A vitába számos kulturális antropológus is bekapcsolódott, s egyikük, Linda Barwick zeneológus, az etnozene szaktekintélye a “The Didgeridoo, From Arnhem Land to Internet” című könyvében a következőket írja: A nők valóban nem játszottak hivatalos alkalmakkor a hangszeren. Ugyanakkor számos aborigin emberrel történő beszélgetés alkalmával a helyiek megerősítették, hogy nem volt tiltás a nők számára a hangszer használata, sőt az idősebbek említést is tettek egy nőről, aki a Daly folyó partján rendszeresen játszott. A férfiak, akik Groote Eylandt, Numbulwar és Gunbalanya területéről származnak, mindannyian egyetértettek abban, hogy nincs tiltás. Yirrkala területről többen mesélték, hogy a kislányok és kisfiúk együtt zenélnek, de felcseperedve a lányok abbahagyják a nyilvános zenélést. Sokan arra következtetnek, hogy a nők egyszerűen nem tudnak annyira jól játszani a hangszeren, hogy a nyilvánosság elé álljanak.

Dreamtime (álomidők) dalai

A hangszer a tradicionális zenében és a modern, többnyire fúziós stílusban is szerepet kap.  A dreamtime koncepciója európai aggyal nehezen megfogható: teremtéstörténet, vallás, életmód,  az aborigin lét igazodási pontja, alfája és omegája. A hozzákapcsolódó ceremóniákat corroboree-nak nevezik, melyek a törzsek történelmét hivatottak elmesélni. A nyilvános ceremoniális táncokat az esti tábortűznél többnyire felnőtt férfiak adják elő, akik erre az alkalomra kifestik testüket és mitikus történelmüket mondják el zenében és táncban. Ha fiatalok táncolnak, az egyben beavatási ceremónia is, mivel nekik performanszok sorozatán kell résztvenniük, hogy beintegrálódjanak a férfitársadalomba. A tánc alapvetően egy váltott lábbal történő folyamatos lábmozgásból áll, amelyet a kéz és test meghatározott koreográfia szerinti mozgása egészíti ki. Gyakran imitálja őshonos állatok (emu, kakadu, kenguru, kígyó) mozgását és mindig egy kerek történetet mesél el.

Modern őslakos zene

Yothu Yindi Ausztrália leghíresebb, részben őslakosokból álló együttese, melynek jelentése gyerek és anya. A zenekar alapítója Mandaway Yunupingu ausztrál őslakos muzsikus, de a tagok között akadnak balanda, azaz nem aborigin zenészek is. Dalaik alapjai a gumati és a rirratjingu törzs tradicionális énekei. Ezek a törzsek élnek Arnhem-föld észak-keleti részén, ahonnan a tagok is származnak. Az 1986-ban alakult együttes számos dala kapcsolódik szorosan az őslakosok földtulajdonlási harcához. Az együttes ikonikus száma a "Treaty" (szerződés), amit 2001-ben az Australasian Performing Right Association (APRA) megalakulásának 75. születésnapja alkalmából minden idők 30 legjobb ausztrál dala közé választott.

Well I heard it on the radio                             Hallottam a rádióban

And I saw it on the television                           És láttam a TV-ben

Back in 1988                                                   Anno 1988-ban

All those talking politicians                             Azokat a szószátyár politikusokat

Words are easy, words are cheap                   A szavak könnyűek, a szavak olcsók

Much cheaper than our priceless land            Sokkal olcsóbbak mint a drága földünk

But promises can disappear                            De az ígéretek eltűnhetnek

Just like writing in the sand                             úgy mint az írás a homokban

Treaty Yeh Treaty Now                                   Szerződést, szerződést most

Treaty Yeh Treaty Now                                   Szerződést, szerződést most

Az aborigin földtulajdonlási per MABO néven került a köztudatba, amely során 1992-ben az Ausztrál Legfelső Bíróság megerősítette az őslakosok földhöz való elidegeníthetetlen jogát. Ezzel megszűnt a terra nullius (senki földje) korszak, amelyre hivatkozva az európai telepesek elfoglalták az országot. Erre utal egy másik híressé vált daluk:

Terra nullius terra nullius                               A senki földje a senki földje
Terra nullius is dead and gone                        A senki földje halott és nem létezik
We were right                                                  Nekünk volt igazunk
That we were here                                           Mi voltunk itt  előbb
They were wrong                                            Ők tévedtek
That we weren't here                                       Abban, hogy ez nem így volt

2000-ben az együttes fellépett az Olimpiai Játékok záróünnepségén is. A Yothu Yindi a világzene fesztiválok állandó résztvevője, az együttes pár éve Magyarországon is járt. Több ismert együttes és énekes használ didjeridoo hangszert zenéjében, de a Yothu Yindi a stílus úttörője és a legismertebb képviselője.

Járatlan utakon - szellemvárosok új szerepben

 

Detroit

Az elnéptelenedett szellemvárosok napjaink egyik slágertémája. Cikkek és blogok sokasága foglalkozik a kiürült urbánus terekkel, melyekben a szerzők fotós illusztrációkkal fokozzák a sokkhatást. Összeállításom néhány toplistás melett olyanokat is bemutat, melyek különböző stratégiákkal ugyan, de elindultak a túlélés felé.

Ahol már a madár se jár

A nagyvárosok az innováció és a kreativitás epicentrumai, melyekre inkább a bevándorlás mint sem az elvándorlás a jellemző. Ennek ellenére a világ számos városából menekülnek az emberek vagy pedig be sem települtek. A városi elvándorlásnak számos oka lehet, a múltban leggyakrabban a természeti katasztrófák, a nehézipar megszűnése, illetve a háborús pusztítások következtében költöztek az emberek biztonságosabb környezetbe. Ez történt a Csernobili atomerőműben 1986-ban bekövetkezett baleset után, melyet követően Pripyat és Csernobil városok lakóit evakuálták. Az azerbajdzsáni Agdam-ból az örmény háború miatt menekült el a teljes lakosság, itt 150 ezer ember otthona maradt lakatlan. Ausztráliában az aranybányászat háttérbe szorulása után szűntek meg tucatjával az addig virágzó bányavárosok. Napjainkban a városok a konjunktúra időszak megalomániás fejlesztéseinek is áldozatává válhatnak. Ilyen üres, soha be nem népesedett városok bőven találhatók Kínában, mely a legnagyobb szellemváros rekordere is egyben. A 12 millió lakosra tervezett Daya Bay elkészült épületeibe ma már Magyarország teljes lakossága beleférne. A kongó város büszkélkedhet a világ legnagyobb bevásárló központjával is, mely 1500 üzlettel várja kámforrá vált vásárlóit. A kontinensen maradva, a maláj Kampung Kepayang nevű települést is már csak pár üzlet választja el a teljes kihalástól, melyet egy jó szándékú, de meggondolatlan fejlesztésnek, a főút kiszélesítésének köszönhet. Az új út következtében ugyanis megszűntek a boltok előtti parkolóhelyek, így a megállás ellehetetlenülése miatt a kereskedelem is hanyatlásnak indult.

Kepayang

Világörökségek és filmhelyszínek

A szellemvárosok szerencsésebbjei az UNESCO világörökség listájára kerültek és ezzel bár lakosaikat nem kapják vissza, de legalább amolyan múzeum városként tovább létezhetnek, s így turistákat vonzanak a környékre. A chilei Sewell, az Andok csúcsai között megbúvó képeslapváros az egyik példa, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az eredetileg 14 ezer lakosú település teljesen kiürült, amikor a szomszédos völgyben megnyílt a bánya. A festői város mégsem lett az enyészeté, mivel kulturális értékeit elismerve 2006-ban a világörökségi listára került.

Sewell

Egy másik földrészen India egykori virágzó metropolisza szintén megmenekült. 1500 körül Vijaynagar 500 ezres lakosával még a világ második legnagyobb városának számított, sőt kétszer akkora volt mint Európa legnagyobb városa, Párizs. A nemzetközi szervezet figyelmének hála a város feléledt a tetszhalálból. A háborúkban lerombolt települések egy része tudatos megfontolásból maradt romos állapotban. A spanyol polgárháborúban jelentős károkat szenvedett Belchite település, mely Franco parancsára maradt érintetlen, 1964 óta lakatlan, mivel a lakosok nagy része a közeli Belchite Nuevo településre költözött. A romok semmilyen infrastruktúrával nem rendelkeznek, így a turisták fogadása és ellátása sem megoldott, ennek ellenére évi 10000 fölött van a látogatók száma.

Belchite

A kiürült olasz Craco másodvirágzása is elnéptelenedésének köszönhető, hiszen filmforgatások helyszíneként a nem létező helyi lakosság inkább előnyt jelent mint hátrányt. A hírhedt krétai sziget, Spinalonga újkori története igazi sikertörténet, mivel a XX. század első felében lepratelepéről ismert sziget a gyógyult lakók távozása következtében néptelenedett el. A krónikák szerint 1962-ben ment el az utolsó gyógyult beteg. Napjainkban turisták ezrei keresik fel a hajdan rettegett lepratelepet, melynek népszerűségéhez Victoria Hislop: Sziget című könyve és az arról készült filmsorozat sikere is hozzájárult. Az amerikai Jerome városának lakos száma a bányászat megszűnése után 50 főre csökkent és 1976-tól védett műemlék város lett. Néhány művészetkedvelő lokálpatriótának köszönhetően ma már a város 30 galériájával jelentős művészeti központ és lakosainak száma is 400-ra emelkedett. Két hotel és számos fogadó várja a turistákat, számuk meghaladja az évi negyedmilliót. A hétvégi élő koncertek mellett, a havi rendszerességgel szervezett szombati művészeti séták is nagy tömegeket vonzanak.

 

Spinalonga


Konyhakert panorámával

Detroit a modern kapitalizmus kritikusainak iskolapéldája, az egy iparágtól való egészségtelen függés áldozata. A három nagy autógyár, a General Motors, a Ford és a Chrysler székhelye 50 év alatt lakosainak kétharmadát vesztette el. A két millióról 700 ezerre zsugorodott város a 2010-es népszámlálás alapján lakosságának 25%-át az utolsó 10 évben vesztette el. Összehasonlításképpen a Katrina hurrikán által letarolt New Orleans munkanélküliségi rátája 11%, míg Detroité jelenleg 28,9%. Mindenkinek megvan a saját narratívája arról, hogy mitől jutott a tönk szélére a város: a fehéreknek, a feketéknek, a gyáriparosoknak és a szakszervezeteknek is. A város egész kerületei néptelenedtek el, üres felhőkarcolók, rogyadozó templomok, színházak, könyvtárak és korhadó pályaudvarok árulkodnak az amerikai álom szertefoszlásáról.

Detroit

Az autós városnézést szimbolikusan a kongó központi pályaudvaron érdemes kezdeni. Az impozáns épület 1913-ban fogadott először vonatokat és 1988-ban gördült ki innen az utolsó. Utunk során láthatunk elhagyatott színházakat, mint a  National Theatre, vagy a United Artists Theatre, szállodákat, mint a La Plaza hotel, a Lee Plaza hotel, a Fort Shelby hotel és a Book Cadillac. Számos épület sajnos már csak fotókon él tovább, az Adams Theatre, a Madison Theatre vagy a Madison-Lenox hotel mára az enyészeté vált, míg a Michigan theatre új funkciót kapott, a világ talán legszebb autóparkolójává alakítva négykerekűek pihenőhelye, egy hanyatló világ torz értékrendszerének tökéletes mementója is lehetne. De mi van azokkal, akik nem tudnak tovább állni. A  felhőkarcolók tövében és tetején már ott sarjad az ellenvilág, az új, urbánus kiskerttulajdonosok önellátásra berendezkedő világa. Ha túlélik...

Magyar szellemek

Szerényebb kínálattal ugyan, de szellemvárosok Magyarországon is jelen vannak. Itthon döntően két fő okból néptelenedtek el települések: a szovjet csapatok kivonulása után itt maradt lakókörnyezet pusztulásának következményeként, valamint a nem megfelelő életkörülmények és munkahelyek hiányának következtében. Kakpuszta, a somogyi település a 60-as években kezdett el fogyatkozni, elsősorban az infrastrukturális hiányosságok miatt. Áram és közlekedés hiányában a fiatalok apránként a közeli településekre költöztek, az idősek pedig kihaltak. A falu hat éve hivatalosan is néptelen. Palkovics György, a falu szülötte teljes honlapot szentel a falu emlékének, ahol érdekes történelmi és kulturális információkat talál az érdeklődő. A falu egyébként nem megközelíthetetlen, sőt kisvasúttal egy festői kirándulás részeként is meglátogatható. A környék gazdag flórája és faunája igazi vonzerő lehetne, hiszen itt olyan ritkaságok is fellelhetők, mint a fekete gólya. A 63 hektáron elterülő, saját lakóteleppel, orvosi rendelővel, színházzal, mozival, uszodával, vágóhíddal és jó néhány bolttal rendelkező Szentkirályszabadja a legismertebb, szovjet katonák által lakott település. A Balatontól csak egy karnyújtásnyira fekvő helység a tótól kerékpárral is elérhető. Ép ésszel alig felfogható, hogy Magyarország legnépszerűbb desztinációja mellett, Veszprém közelében anno egy beköltözhető állapotú, 40 épülettel rendelkező kisváros nem kellett senkinek. A turizmus lassan ide is elér, hétvégenként már egyre gyakrabban találkozni kisebb kiránduló csoportokkal, fotósokkal. Sőt, a terület vad vegetációjának köszönhetően air soft játékoknak is kedvelt helyszíne. Sokáig a szellemvárosok csapatát erősítette a szintén Balaton mellett található görögfalu, mely az utóbbi időben elvesztette görögös fehérségét és immár narancs-sárga színben kulturális -és szórakoztatóközpontként próbálja újradefiniálni magát.

Kedvenc szállodáim: Bombay

 

Az indiai lakberendezésre jellemző a színek kavalkádja, mely sokunk számára egy kicsit túlzás. Az én egyik kedvenc szállodámban ennek a nyoma sem található.

buja természet, szobrok, nád bútorok,

letisztult formák, harmonizáló színek,

kávésarok,

kávésarok mégegyszer,

Istennők és virágok,

Prágai élmények 3. - Helyiek és turisták

Sorozatom harmadik részében a cseh emberekről, illetve a Prágába érkező turistákról osztok meg néhány személyes történetet.

Úgy a rendszerváltás környékén volt egy történet, mely szerint elég 5 év egy demokrácia jogi alapjait megteremteni, elég 20 év a gazdasági alapokra, de 50 kell, míg az emberek mentalitása is megváltozik. A kívülálló számára Csehországban már nyoma sincs a diktatórikus múltnak, legalábbis a látogató úgy érzékeli, hogy egy közepesen fejlett nyugati országba érkezett. Ami a képet árnyalja, az a helyi lakosság interakciója egymással és a vendégekkel. Akkor azért úgy érezzük, mintha otthon lennénk.

Párhuzamos történetek

Prágában a négycsillagos szálloda recepcióján a pult mögött többen is vannak. Nehezen lehet kivenni, hogy mit csinálnak. Szöszmötölnek a gép elött, papirokat tologatnak. Monoton, gépszerű mozdulatok. Hosszú percek telnek el. Néha sikerül a szemkontakt. Egy idő után szóba is állnak velünk. Nincs mosoly, nincs elnézés, csak gépies mozdulatok vannak.

Budapesten a Gresham Palace recepciója felé közelítek, teljesen tanácstalanul. Egy sajtótájékoztatóra jöttem, de semmi tábla, semmi jelzés. Az egyetlen recepciós egy éppen fizető vendéggel van elfoglalva. Ott tipródom. Végre megszólítom az egyetlen szállodásnak kinéző embert. Vendég volt. Mire rám kerül a sor, hogy feltegyem egyetlen kérdésem, hogy hol a búbánatban van az esemény, sikerült elkésnem.

Aki volt már Prágában, az biztosan evett a Vencel tér elején található büfé pavilonok egyikében. Többféle kolbász van a hotdoghoz, vannak ínycsiklandozók és kevésbé étványgerjesztőek. Kiválasztunk egy szimpatikus fajtát, bár az elöttünk lévő serpenyőben lévő még félig nyers. Teszünk egy kísérletet, hátha nem látjuk be a terepet, és a hátsó zugban ott serceg a mi kolbászunk. Nincs, mondja az eladó. Gyors reagálású lévén, két másodperc alatt felmérem a maradék választékot és rápillantok a páromra egyeztetés végett, de mire mondanám, már az eladó ellép tőlem, és veszi sorra a többieket. Egy darabig még ott ácsorgunk, de látván, hogy végleg lemondott rólunk, tovább állunk.

A Ferenciek terén található Match útba esik jövet-menet, közel 5 éve heti többször is beugrom. 10 dkg borjúmájast szeretnék. Ez jó lesz? - emel fel egy hatalmas darabot a pultos. Nem, ez túl sok, mondom. Ha ketté vágom, akkor meg már én nem tudom eladni, vág vissza a pultos. Ennyiben maradtunk, és csak örülni tudok, hogy ennyivel megúsztam, és nem én kaptam azt a tirádát, amit az utánam jövő külföldi turista. Ő is üres kézzel távozott.

A turisták

Prágában a turisták száma sokszorosa a Pestre érkezőknek. Óráimon én is sokszor hozom példaként a cseh fővárost, annak ellenére, hogy azért tudjuk, a mennyiség sosem csap át minőségbe.

Persze mondhatnánk, hogy mindegy, csak pénzt hozzon az országba. Két dolog miatt nem mindegy: Ha hosszú távon gondolkodunk, akkor olyan turistákat kell az országba vonzanunk, akik a válságos időkben is kitartanak mellettünk. Tehát nem feltétlenül az olcsóság miatt választják az országot. Ugyanis a túl árérzékeny turista egy válság alatt már nem turista, hanem otthon maradó. A másik ok, hogy nem szerencsés, ha a turisták egy csoportja elidegeníti a turisták egy másik csoportját. Ez nem lehet nulla összegű játék.

Köztudott, hogy Prága a legénybúcsúk egyik mekkája. Meg lehet kövezni, de én ezt a szegmenst speciel nem irigylem tőlük. Szakemberként én a problémamentes turistákra szavazok. Sokkal egyszerűbb egy japán csoport után kitakarítani egy szállodai szobát, akik még be is ágyaznak maguk után, mint kiganézni egy túl jól sikerült legénybuli után.

Akiket irigylek tőlük, azok a kultúrára éhező európai fiatalok, akik később egy-egy jó kiállításra, programra is visszatérnek, valamint a hónapokra Európába érkező amerikai diákok. Ez utóbbiak még az Amerikát nem komáló emberek számára is szimpatikusak, többnyire érkdeklődők és kedvesek. Néhányan kanadaiaknak adják ki magukat, mert érzik az USA felé irányuló, sokszor megalapozott ellenszenvet.

Szintén irigylem Prágát az ott ejtőző, jómódú nyugdijasok miatt. Kevesen tudják, hogy Magyarország 8 év alatt 1 millió német vendéget vesztett el, sokat az idősebb korosztályból. Az oka, az a tendencia, hogy mi egy fiatalabb, trendibb kört szeretnénk megnyerni. Az egyiknek nem kéne kizárnia a másikat. Először is a világ fejlett államai rohamosan öregednek, a ma trendi, a holnap öregje. A mostani idősebb generáció talán nyugaton is az első és az utolsó, akiknek elegendő szabadidejük, pénzük és igényük is van az utazásra, továbbá hűséges, turistanyelvre refordítva, visszatérő vendégek.

Végül fontos, hogy egy ország idegenforgalma ne függjön túlságosan egy országtól vagy térségtől. Ha csak a közelmúlt gazdasági válságait nézzük, számos országot még csak meg sem érintett a financiális problémák szele.

 

Prágai élmények 2. - A közlekedés

Prága tömegközlekedése hatékony és sokszínű. Először is létezik egy belső városmag, amely kizárólag a gyalogosoké. A következő sávban közlekedhetnek a villamosok és a személyautók, az autóbuszoknak tilos. Napokig nem jöttem rá, hogy mi olyan furcsa, és talán még ma is töprengenék, ha a szállodánk nem egy metróvégállomás mellett lett volna. Egyszer a hotel másik ajtaján mentem ki és akkor vettem észre a buszmegállót és belém nyilalt... A buszok kipufogógáza hiányzott.

A legrégebbi és a legújabb villamos

A buszok kizárólag a metró végállomásoktól kifelé szállíthatják az utasokat, tehát amolyan ráhordó járatokként üzemelnek. Minden végállomásnak van P+R parkolója, vagyis az autóval érkezők biztonságban tudhatják autóikat. Városnéző túrákat viszont remek oldtimer kocsikkal is lehet tenni.

Számos metró állomás K+M (kiss and meet) jelzést visel, ami azt jelenti, hogy itt van kávézó, fagyizó, egy kis park szökőkúttal, ahol el lehet időzni, amíg várunk valakire.

A város legnagyobb vonzereje, a Moldva-part. Nemcsak a hidak nyújtanak pompás látványt, de tavasztól-őszig a folyó telis-teli csónakokkal, amelyeket óránként 200 koronáért lehet bérelni.

A vízen minden korosztály bátran lapátol.

Szintén népszerűek a hajós városnézések, ezek 200 koronánál kezdődnek. Ez egy kétórás hajókázás ára egy nagyobbacska városnéző hajón, ellátás nélkül. Vannak romantikusabb, illetve egzotikusabb ajánlatok is.

Kerékpárost aránylag keveset láttunk, ez részben a kompakt belvárosnak, részben a macskaköveknek köszönhető, amelyen nem éppen kényelmes tekerni.

Mi napijegyet haszáltunk, ami 100 korona volt egy napra. Ez napi öt utazás fölött éri meg. Miután 24 óráig jó, ha valaki délután érkezik, másnap delelött is ezt a jegyet használhatja. Jó időzítéssel rengeteget spórolhatunk. Például a mi első napijegyünk másnap háromkor járt le, de akkor épp várost néztünk és csak este hétkor kezeltük az új napijegyet, ami másnap este hétig volt jó. A végén nekünk a hét napra elég volt öt napijegy. A jeggyel ingyenes volt a sikló is.

Prágai élmények 1. - Házak és terek

Mottó: Prágának gyönyörű belvárosa van, Budapestnek városfejlesztési stratégiája.

A következő hetekben a két várost különböző tematikák mentén hasonlítom össze és próbálom megtalálni a választ, hogy miért Prága és miért nem a hatalmas előnnyel induló Budapest lett kelet Párizsa.

Pedig nekünk 2005. óta városfejlesztési stratégiánk is van. 228 oldalas. Netről letölthető.

Először is a házak. Egy hétig róttam a prágai utcákat és kettő, azaz két darab olyan belvárosi épületet láttam, ahol csak a bolti szint lett kitatarozva. Félreértés ne essék, ez a város is szürke volt és piszkos. Nem vagyok városfejlesztési szakember, de még számomra is nyilvánvaló, hogy Prágában egy tudatos koncepció mentén dolgoztak.

Káoszban a rend

Először is nem akarták a várost állandóan kitalálni.  Hozott anyagból dolgoztak és csupán rehabilitálták a városközpontot. Majd visszaadták a gyalogosoknak. Ugyanis a kis üzletekkel csak a gyalogos a kompatibilis, éppúgy, ahogy az autós a plázákkal. Az autós az "egy helyen mindent" keresi, a sétáló a színes kirakatokat, padokat, fagyizókat és az emberek társaságát.

Sokszor hallom a kifogást, hogy Prága kisebb és koncentráltabb. De bocsánat, Budapest en bloc nem néz ki jól. Mert ha rendbetettük volna az 5-6-7. kerületet és utána kivárunk egy kicsit, mert elfogyott a szufla, az rendben lenne. De a mára már elfogadható 5. kerületben sem tudhatjuk, hogy mi vár ránk a sarkon túl. Őszintén, a Ferenciek terén mióta tart az átépítés? Keleti pályaudvar? Hány nyár telt el?

Vörösmarty tér? Ezt nevezzük mi emblematikus térnek? A szellemházzal, ahol még embert az emeletre menni nem láttam? Egyébként annyira jellemző, hogy a rusnya ORI épületét helyettesítettük egy olyan dizájnnal, amelynek egyetlen pozitívuma, hogy a gyönyörű volt Luxus épülete visszatükröződik benne. Kár, hogy ezt a trükköt a várban már 30 éve eljátszottuk. Érdekes, hogy nem volt egy ember sem, aki azt javasolta volna, hogy mi lenne, ha nem építenénk semmit. Nagyítsuk meg a teret, legyen jobb átjárás a Dunához és vonjuk a térbe a Vigadót!

Nálunk mindig a mennyiért tudjuk eladni elve érvényesül, meg a mit lehetne még beépíteni. Budapestnek nincs szakrális tere. Semmilyen emblematikus tere nincs. Ami minden nagyvárosban van, még a multiközpontú városokban is. Bár nem kéne magunkat Londonhoz, Párizshoz vagy Rómához hasonlítani, igenis mi Prágával, Krakkóval és Béccsel vagyunk méretileg egy súlycsoportban.  És nekik vannak szakrális tereik. Templommal, piaccal és rengeteg kis utcácskával, melyek kiindulópontja a tér.

Húsvéti piac

Prágára visszatérve a városnak három központi része van: A régi városközpont (Stare Mesto), a modernebb Vencel tér az újvárosban (Nove Mesto) és a várnegyed.

Vencel tér - autósok és gyalogosok kompromisszumos együttélése

A Károly-híd túloldala, a Szent Mihály templommal (Mala Strana)

Mi van nekünk? Egy félig rendberakott várnegyed. Ahol a legfontosabb vita mostanában egy föld alatti parkoló körül zajlott. Apropó, mi van a bedőlt Zsigmond fallal?

Prágában egyáltalán nem engedtek az eredeti portálokhoz hozzányúlni.

A banknak is be kellett illeszkednie a képbe.

Folyt. köv. A közlekedés - avagy mi az a Kiss and Meet?

Marokkó - színes-szagos napló

Autentikusabb mint Tunézia, pompás királyi városokkal, a világ második leglabirintusosabb medinájával és kedves emberekkel. A helyieket ne tévesszük össze az Európában időnként magukból kivetkőző 2. generációs arab fiatalokkal. Ezekről az itt élőknek is megvan a sajátos véleménye. Én két királyi várost, Fezt és Meknest látogattam meg. Lent a fezi medina központi tere, balra a kedvenc teázónkkal.

A Medinában a munka mellett jut egy kis idő zenélésre is.

A színek leírhatatlanok, az ételek közül a tagine, amely a speciális marokkói edényt is jelenti, a legfinomabb.

A tradicionális ház neve Riad vagy Dar, az előbbi a nagyobb és elegánsabb, sokszor medencével a közepén, a dar kisebb és szerényebb. Mi egy marokkói pár által üzemeltetett darból kialakított szállodában töltöttünk egy hetet Fezben.

Minden háznak van tetőtéri terasza, itt szolgálják fel a reggelit. Az elején nem tudtunk, miért kell félórát várnunk a reggelire, aztán kiderült, hogy minden vendégnek a reggeli előtt szaladnak le friss pitáért és tojásért.

A főtér melletti plaza, a medina fala mellett.

A marokkóiak számára fontos a család és a barát. Mellettünk egy nagycsalád élt, alul volt az üzletük és felette a lakásuk. A kerekesszékes nagyit minden reggel kitolták, bevonták az üzlet életébe és egész nap maguk mellett tartották.

nagyi, anya, lánya

Bőrfestők a Medina közepén. A szag vezetett minket. Ma már egész másképp tekintek a bőrtáskámra.

Folyt. a zenei fesztivállal.

Velencei karnevál kedvcsináló képekkel

 

 

Hazai tájakon - Virágünnep a Nagytétényi kastélyban

Minden évben május elején virágba öltözik a kastély belseje, évente változó tematikával. Az egyik  legkedvesebb tavaszi program amatőr virágkötőknek. A programok közül az egyik fénypont a MOME diákjainak performansza. Az alábbi képeken én a kedvencemből, a barokk műsorukból csemegéztem néhány fotót.

Powered by Blogger.hu