Sorozatom harmadik részében a cseh emberekről, illetve a Prágába érkező turistákról osztok meg néhány személyes történetet.

Úgy a rendszerváltás környékén volt egy történet, mely szerint elég 5 év egy demokrácia jogi alapjait megteremteni, elég 20 év a gazdasági alapokra, de 50 kell, míg az emberek mentalitása is megváltozik. A kívülálló számára Csehországban már nyoma sincs a diktatórikus múltnak, legalábbis a látogató úgy érzékeli, hogy egy közepesen fejlett nyugati országba érkezett. Ami a képet árnyalja, az a helyi lakosság interakciója egymással és a vendégekkel. Akkor azért úgy érezzük, mintha otthon lennénk.

Párhuzamos történetek

Prágában a négycsillagos szálloda recepcióján a pult mögött többen is vannak. Nehezen lehet kivenni, hogy mit csinálnak. Szöszmötölnek a gép elött, papirokat tologatnak. Monoton, gépszerű mozdulatok. Hosszú percek telnek el. Néha sikerül a szemkontakt. Egy idő után szóba is állnak velünk. Nincs mosoly, nincs elnézés, csak gépies mozdulatok vannak.

Budapesten a Gresham Palace recepciója felé közelítek, teljesen tanácstalanul. Egy sajtótájékoztatóra jöttem, de semmi tábla, semmi jelzés. Az egyetlen recepciós egy éppen fizető vendéggel van elfoglalva. Ott tipródom. Végre megszólítom az egyetlen szállodásnak kinéző embert. Vendég volt. Mire rám kerül a sor, hogy feltegyem egyetlen kérdésem, hogy hol a búbánatban van az esemény, sikerült elkésnem.

Aki volt már Prágában, az biztosan evett a Vencel tér elején található büfé pavilonok egyikében. Többféle kolbász van a hotdoghoz, vannak ínycsiklandozók és kevésbé étványgerjesztőek. Kiválasztunk egy szimpatikus fajtát, bár az elöttünk lévő serpenyőben lévő még félig nyers. Teszünk egy kísérletet, hátha nem látjuk be a terepet, és a hátsó zugban ott serceg a mi kolbászunk. Nincs, mondja az eladó. Gyors reagálású lévén, két másodperc alatt felmérem a maradék választékot és rápillantok a páromra egyeztetés végett, de mire mondanám, már az eladó ellép tőlem, és veszi sorra a többieket. Egy darabig még ott ácsorgunk, de látván, hogy végleg lemondott rólunk, tovább állunk.

A Ferenciek terén található Match útba esik jövet-menet, közel 5 éve heti többször is beugrom. 10 dkg borjúmájast szeretnék. Ez jó lesz? - emel fel egy hatalmas darabot a pultos. Nem, ez túl sok, mondom. Ha ketté vágom, akkor meg már én nem tudom eladni, vág vissza a pultos. Ennyiben maradtunk, és csak örülni tudok, hogy ennyivel megúsztam, és nem én kaptam azt a tirádát, amit az utánam jövő külföldi turista. Ő is üres kézzel távozott.

A turisták

Prágában a turisták száma sokszorosa a Pestre érkezőknek. Óráimon én is sokszor hozom példaként a cseh fővárost, annak ellenére, hogy azért tudjuk, a mennyiség sosem csap át minőségbe.

Persze mondhatnánk, hogy mindegy, csak pénzt hozzon az országba. Két dolog miatt nem mindegy: Ha hosszú távon gondolkodunk, akkor olyan turistákat kell az országba vonzanunk, akik a válságos időkben is kitartanak mellettünk. Tehát nem feltétlenül az olcsóság miatt választják az országot. Ugyanis a túl árérzékeny turista egy válság alatt már nem turista, hanem otthon maradó. A másik ok, hogy nem szerencsés, ha a turisták egy csoportja elidegeníti a turisták egy másik csoportját. Ez nem lehet nulla összegű játék.

Köztudott, hogy Prága a legénybúcsúk egyik mekkája. Meg lehet kövezni, de én ezt a szegmenst speciel nem irigylem tőlük. Szakemberként én a problémamentes turistákra szavazok. Sokkal egyszerűbb egy japán csoport után kitakarítani egy szállodai szobát, akik még be is ágyaznak maguk után, mint kiganézni egy túl jól sikerült legénybuli után.

Akiket irigylek tőlük, azok a kultúrára éhező európai fiatalok, akik később egy-egy jó kiállításra, programra is visszatérnek, valamint a hónapokra Európába érkező amerikai diákok. Ez utóbbiak még az Amerikát nem komáló emberek számára is szimpatikusak, többnyire érkdeklődők és kedvesek. Néhányan kanadaiaknak adják ki magukat, mert érzik az USA felé irányuló, sokszor megalapozott ellenszenvet.

Szintén irigylem Prágát az ott ejtőző, jómódú nyugdijasok miatt. Kevesen tudják, hogy Magyarország 8 év alatt 1 millió német vendéget vesztett el, sokat az idősebb korosztályból. Az oka, az a tendencia, hogy mi egy fiatalabb, trendibb kört szeretnénk megnyerni. Az egyiknek nem kéne kizárnia a másikat. Először is a világ fejlett államai rohamosan öregednek, a ma trendi, a holnap öregje. A mostani idősebb generáció talán nyugaton is az első és az utolsó, akiknek elegendő szabadidejük, pénzük és igényük is van az utazásra, továbbá hűséges, turistanyelvre refordítva, visszatérő vendégek.

Végül fontos, hogy egy ország idegenforgalma ne függjön túlságosan egy országtól vagy térségtől. Ha csak a közelmúlt gazdasági válságait nézzük, számos országot még csak meg sem érintett a financiális problémák szele.