Detroit

Az elnéptelenedett szellemvárosok napjaink egyik slágertémája. Cikkek és blogok sokasága foglalkozik a kiürült urbánus terekkel, melyekben a szerzők fotós illusztrációkkal fokozzák a sokkhatást. Összeállításom néhány toplistás melett olyanokat is bemutat, melyek különböző stratégiákkal ugyan, de elindultak a túlélés felé.

Ahol már a madár se jár

A nagyvárosok az innováció és a kreativitás epicentrumai, melyekre inkább a bevándorlás mint sem az elvándorlás a jellemző. Ennek ellenére a világ számos városából menekülnek az emberek vagy pedig be sem települtek. A városi elvándorlásnak számos oka lehet, a múltban leggyakrabban a természeti katasztrófák, a nehézipar megszűnése, illetve a háborús pusztítások következtében költöztek az emberek biztonságosabb környezetbe. Ez történt a Csernobili atomerőműben 1986-ban bekövetkezett baleset után, melyet követően Pripyat és Csernobil városok lakóit evakuálták. Az azerbajdzsáni Agdam-ból az örmény háború miatt menekült el a teljes lakosság, itt 150 ezer ember otthona maradt lakatlan. Ausztráliában az aranybányászat háttérbe szorulása után szűntek meg tucatjával az addig virágzó bányavárosok. Napjainkban a városok a konjunktúra időszak megalomániás fejlesztéseinek is áldozatává válhatnak. Ilyen üres, soha be nem népesedett városok bőven találhatók Kínában, mely a legnagyobb szellemváros rekordere is egyben. A 12 millió lakosra tervezett Daya Bay elkészült épületeibe ma már Magyarország teljes lakossága beleférne. A kongó város büszkélkedhet a világ legnagyobb bevásárló központjával is, mely 1500 üzlettel várja kámforrá vált vásárlóit. A kontinensen maradva, a maláj Kampung Kepayang nevű települést is már csak pár üzlet választja el a teljes kihalástól, melyet egy jó szándékú, de meggondolatlan fejlesztésnek, a főút kiszélesítésének köszönhet. Az új út következtében ugyanis megszűntek a boltok előtti parkolóhelyek, így a megállás ellehetetlenülése miatt a kereskedelem is hanyatlásnak indult.

Kepayang

Világörökségek és filmhelyszínek

A szellemvárosok szerencsésebbjei az UNESCO világörökség listájára kerültek és ezzel bár lakosaikat nem kapják vissza, de legalább amolyan múzeum városként tovább létezhetnek, s így turistákat vonzanak a környékre. A chilei Sewell, az Andok csúcsai között megbúvó képeslapváros az egyik példa, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az eredetileg 14 ezer lakosú település teljesen kiürült, amikor a szomszédos völgyben megnyílt a bánya. A festői város mégsem lett az enyészeté, mivel kulturális értékeit elismerve 2006-ban a világörökségi listára került.

Sewell

Egy másik földrészen India egykori virágzó metropolisza szintén megmenekült. 1500 körül Vijaynagar 500 ezres lakosával még a világ második legnagyobb városának számított, sőt kétszer akkora volt mint Európa legnagyobb városa, Párizs. A nemzetközi szervezet figyelmének hála a város feléledt a tetszhalálból. A háborúkban lerombolt települések egy része tudatos megfontolásból maradt romos állapotban. A spanyol polgárháborúban jelentős károkat szenvedett Belchite település, mely Franco parancsára maradt érintetlen, 1964 óta lakatlan, mivel a lakosok nagy része a közeli Belchite Nuevo településre költözött. A romok semmilyen infrastruktúrával nem rendelkeznek, így a turisták fogadása és ellátása sem megoldott, ennek ellenére évi 10000 fölött van a látogatók száma.

Belchite

A kiürült olasz Craco másodvirágzása is elnéptelenedésének köszönhető, hiszen filmforgatások helyszíneként a nem létező helyi lakosság inkább előnyt jelent mint hátrányt. A hírhedt krétai sziget, Spinalonga újkori története igazi sikertörténet, mivel a XX. század első felében lepratelepéről ismert sziget a gyógyult lakók távozása következtében néptelenedett el. A krónikák szerint 1962-ben ment el az utolsó gyógyult beteg. Napjainkban turisták ezrei keresik fel a hajdan rettegett lepratelepet, melynek népszerűségéhez Victoria Hislop: Sziget című könyve és az arról készült filmsorozat sikere is hozzájárult. Az amerikai Jerome városának lakos száma a bányászat megszűnése után 50 főre csökkent és 1976-tól védett műemlék város lett. Néhány művészetkedvelő lokálpatriótának köszönhetően ma már a város 30 galériájával jelentős művészeti központ és lakosainak száma is 400-ra emelkedett. Két hotel és számos fogadó várja a turistákat, számuk meghaladja az évi negyedmilliót. A hétvégi élő koncertek mellett, a havi rendszerességgel szervezett szombati művészeti séták is nagy tömegeket vonzanak.

 

Spinalonga


Konyhakert panorámával

Detroit a modern kapitalizmus kritikusainak iskolapéldája, az egy iparágtól való egészségtelen függés áldozata. A három nagy autógyár, a General Motors, a Ford és a Chrysler székhelye 50 év alatt lakosainak kétharmadát vesztette el. A két millióról 700 ezerre zsugorodott város a 2010-es népszámlálás alapján lakosságának 25%-át az utolsó 10 évben vesztette el. Összehasonlításképpen a Katrina hurrikán által letarolt New Orleans munkanélküliségi rátája 11%, míg Detroité jelenleg 28,9%. Mindenkinek megvan a saját narratívája arról, hogy mitől jutott a tönk szélére a város: a fehéreknek, a feketéknek, a gyáriparosoknak és a szakszervezeteknek is. A város egész kerületei néptelenedtek el, üres felhőkarcolók, rogyadozó templomok, színházak, könyvtárak és korhadó pályaudvarok árulkodnak az amerikai álom szertefoszlásáról.

Detroit

Az autós városnézést szimbolikusan a kongó központi pályaudvaron érdemes kezdeni. Az impozáns épület 1913-ban fogadott először vonatokat és 1988-ban gördült ki innen az utolsó. Utunk során láthatunk elhagyatott színházakat, mint a  National Theatre, vagy a United Artists Theatre, szállodákat, mint a La Plaza hotel, a Lee Plaza hotel, a Fort Shelby hotel és a Book Cadillac. Számos épület sajnos már csak fotókon él tovább, az Adams Theatre, a Madison Theatre vagy a Madison-Lenox hotel mára az enyészeté vált, míg a Michigan theatre új funkciót kapott, a világ talán legszebb autóparkolójává alakítva négykerekűek pihenőhelye, egy hanyatló világ torz értékrendszerének tökéletes mementója is lehetne. De mi van azokkal, akik nem tudnak tovább állni. A  felhőkarcolók tövében és tetején már ott sarjad az ellenvilág, az új, urbánus kiskerttulajdonosok önellátásra berendezkedő világa. Ha túlélik...

Magyar szellemek

Szerényebb kínálattal ugyan, de szellemvárosok Magyarországon is jelen vannak. Itthon döntően két fő okból néptelenedtek el települések: a szovjet csapatok kivonulása után itt maradt lakókörnyezet pusztulásának következményeként, valamint a nem megfelelő életkörülmények és munkahelyek hiányának következtében. Kakpuszta, a somogyi település a 60-as években kezdett el fogyatkozni, elsősorban az infrastrukturális hiányosságok miatt. Áram és közlekedés hiányában a fiatalok apránként a közeli településekre költöztek, az idősek pedig kihaltak. A falu hat éve hivatalosan is néptelen. Palkovics György, a falu szülötte teljes honlapot szentel a falu emlékének, ahol érdekes történelmi és kulturális információkat talál az érdeklődő. A falu egyébként nem megközelíthetetlen, sőt kisvasúttal egy festői kirándulás részeként is meglátogatható. A környék gazdag flórája és faunája igazi vonzerő lehetne, hiszen itt olyan ritkaságok is fellelhetők, mint a fekete gólya. A 63 hektáron elterülő, saját lakóteleppel, orvosi rendelővel, színházzal, mozival, uszodával, vágóhíddal és jó néhány bolttal rendelkező Szentkirályszabadja a legismertebb, szovjet katonák által lakott település. A Balatontól csak egy karnyújtásnyira fekvő helység a tótól kerékpárral is elérhető. Ép ésszel alig felfogható, hogy Magyarország legnépszerűbb desztinációja mellett, Veszprém közelében anno egy beköltözhető állapotú, 40 épülettel rendelkező kisváros nem kellett senkinek. A turizmus lassan ide is elér, hétvégenként már egyre gyakrabban találkozni kisebb kiránduló csoportokkal, fotósokkal. Sőt, a terület vad vegetációjának köszönhetően air soft játékoknak is kedvelt helyszíne. Sokáig a szellemvárosok csapatát erősítette a szintén Balaton mellett található görögfalu, mely az utóbbi időben elvesztette görögös fehérségét és immár narancs-sárga színben kulturális -és szórakoztatóközpontként próbálja újradefiniálni magát.