utaznijó

Amatőr kulturális antropológus, világjáró nyelvész színes-szagos útinaplója, érdekességekkel és tanulságokkal.

Feedek
Megosztás

Kedvenc szállodáim: Bombay

 

Az indiai lakberendezésre jellemző a színek kavalkádja, mely sokunk számára egy kicsit túlzás. Az én egyik kedvenc szállodámban ennek a nyoma sem található.

buja természet, szobrok, nád bútorok,

letisztult formák, harmonizáló színek,

kávésarok,

kávésarok mégegyszer,

Istennők és virágok,

Bali – Még a bomba sem vert éket

Kevés a világban az a hely, ahová már ott-létünk alatt visszavágyódunk. Bali ilyen. Az egyedi építészet, a lakberendezés, a képző -és iparművészet, a zene és a tánc Indonézián belül is egyedi vonásokat mutat. Aki már látott balinéz stílusú kertet, szobrot, vagy csak egy szobabelsőt, a sajátos jegyeit soha nem felejti el. Aki pedig járt már a szigeten, egyszer csak észreveszi magán, hogy megváltozott. Majd kezdi a fizikai környezetét is átformálni. Kicsit balinézre. Aztán nagyon.

szállodai szoba

Bali a 13 ezer sziget közül a legismertebb és a legnépszerűbb, annak ellenére, hogy a főváros, Jakarta és Indonézia leghíresebb attrakciója, Borobodur is Jáva szigetén található. Bali viszont maga az attrakció. Ahol egy autóút is dizájn műremek. Egy körforgalom is művészeti tárgy.

Templomba menet

A 2002. október 12-i kutai bombamerényletek után közvetlenül készült egy ausztrál dokumentumfilm, amelyben a túlélők, az áldozatok rokonai és a sziget szerelmesei próbálták feldolgozni az átélteket. Az ausztrálok szíve csücske a sziget, a 202 áldozatból 88 volt ausztrál. 3 embert nem tudtak beazonosítani. 3 ember, aki a világon senkinek nem hiányzik, de Balin végső otthonra lelt. Hányszor volt már Balin? – hangzott a műsorban a kérdés. Ötször, nyolcszor, tizenkétszer – jött a válasz. Mosogatás közben megállt a kezemben a kanál. TIZENKÉTSZER?!

Körforgalom és organikus utcai szemetes

Az indonéz kormány zavarában vagy engesztelésképpen az első évfordulóra meghívta a sebesülteket és az áldozatok családtagjait, hogy a helyszínen emlékezzenek, úgy ahogyan ők akarnak. Azt gondolnánk, hogyha egy bomba robban valahol mellettünk, ez lenne a legutolsó hely, ahova visszavágyunk. Az ausztrálok mentek. A túlélők végtag nélkül, sántítva, összeégett arccal. A gyerekeiket elvesztett szülők, a párjukat elvesztett nők és férfiak. És évekkel később mentünk mi is.

Majomerdő, Ubud

Természetesen a szigetnek vannak turista központúbb és tradicionálisabb autentikusabb részei. Kuta és környéke a tömegturisták paradicsoma, míg a mellette elterülő Seminyak egyedi villáival inkább a tehetősebb kikapcsolódni vágyó vendégekre számít. A reptér közeli Tubán a családosokat célozta meg, míg Jimbaran Bay-en, a legdrágább üdülőhelyen szinte csak luxus szállodákkal találkozunk. Sanur, paradox módon, ahol az egész szigeti turizmus elkezdődött, megtartotta tradicionális falusi jellegét és elsősorban a művészet kedvelőkre, valamint a családokra számít. A déli csücskön fekvő Nusa Dua és Benoa szintén drágább környék, de a szállodák példaértékűen olvadnak bele a falusi környezetbe.

Novotel

A szállodaválasztásnál általában igyekszem helyi tulajdonú, az ország építészetével harmonizáló szálláshelyet találni. Ezúttal mivel kisgyerekkel utaztunk, egyéb szempontokat is figyelembe kellett vennünk. Egyértelműen Sanur és Nusa Dua jöhetett szóba, ahol a gyerekbarát környezet mellett lehetőség van a helyiekkel való kapcsolatteremtésre. Bár a szállodák többsége gyerekbarát, aki már szállt meg olyan helyen, ahol gyerek klub vagy ovi is van, tudja, hogy ennek nincs alternatívája. Jó a gyereknek és jó a szülőknek. Persze, hogy volt lelkiismeret furdalásunk. Szegény gyerek semmit nem lát az országból. De a saját kárunkon megtanultuk. A kifejezetten gyerek programokon kívül mint az állatkert, vagy egy kis turista buszozás, esti hajózás, egy ötévesnek bármi más kínszenvedés. A helyieknek különösen jó érzéke van a gyerekekhez. Pironkodtunk, de fiam szinte nyitotta és zárta a klubbot.

Novotel

Hosszas válogatás után a Novotelt választottunk Benoa-ban. A hotel pont egy falucska mellett volt, reggel a templomba igyekvő iskolások csacsogására ébredtünk.

Irány az iskola

A hotel egy balinéz ház koncepcióját követi építészetileg, ahol minden funkció külön épületben kap helyet. A szállodát építészek számos design könyvben említik pozitív példaként. Tetszett, hogy nem spórolnak az alkalmazottakon, hogy a bébiszitterek is a szálloda épp ráérő alkalmazottai, akik közvetlenül a szülőktől kapják meg az óradíjat, mindenféle levonás nélkül. Az alkalmazottak többsége egyébként képzett művész, akik délelőttönként és esténként művészetükkel, zenével, tánccal, jégszobrászattal és egyéb tevékenységekkel ismertetik meg a vendégeket. A szálloda példaértékűen jótékonykodik és a vendégeket is erre ösztönzi.

A tematikus vacsorák, amellett hogy “esztétikai atombombák”, szintén az emberek közötti megértést szolgálják.

Vacsora a szállodában

Ubud - a helyi kultúra fellegvára

Ubud az Balinak, mint Budapestnek Szentendre. Ha csak egy helyre megyünk a szigeten, az legyen Ubud, melynek már a megközelítése sem mindennapi. A művészfalut körülölelő települések mindegyike egy művészeti ágra szakosodott: Mas a fafaragásra, Celuk az ezüstre, Batubulan a textilre. Érdemes meg-megállni és bepillantani a műhelytitkokba, a helyiek rendkívül vendégszeretők, szívesen megmutatják a mesterség csínját-bínját. Ezekben a falucskákban az árak is kedvezőbbek. Kerüljük a csoportokat és próbáljuk meg a környéket egyénileg, a saját ritmusunkban bejárni. Mert lehetséges, hogy a majomerdőben csak félórát töltünk, ugyanakkor egy kis galéria annyira lenyűgöz, hogy ott maradunk fél napot. Próbáljunk ki mindent, amit itthon soha nem mertünk. Játsszunk a gamelánon, táncoljunk, batikoljunk, faragjunk.

Táncok

Barong, legong és a kecak a három fő táncfajta, amelybe lépten-nyomon belebotlunk különösen Ubud templomkertjeiben, de vannak kifejezetten turisták számára szervezett előadások is. A Barong egy mitológiai karakter, a szellemek ura, akinek Rangda a fő ellensége. A tánc tulajdonképpen az ő harcukat mutatja be. A Legong elsősorban a kifinomult kéz -és lábmozdulatok tánca, melyeket erőteljes arcmimika kísér. Ezt mindig két nő táncolja, akik mellett gyakran megjelenik a legyezős tjondong, aki mintegy narrátorként funkcionál. A Kecak, egy sokszereplős rituálé, ahol a táncosok kockás ruhába öltözve a "cak" szót mantrázzák, kezeiket az ég felé emelve.

 

A helyiek

A balinéz rendkívül spirituális népség. A 240 milliós muszlim Indonéziában, ez a sziget megmaradt hindunak. Az itteni hinduizmus azonban nem igazán hasonlít az indiaihoz, sem építészetében, sem rituáléjában. Nyoma sincs az emberek közti különbség tételének, bár létezik a kasztrendszer. Mivel a lakosság majdnem egészében a legalsó kaszthoz tartozik, így mindenki egyenlőnek számít. A vallás a mindennapi élet része naponta többször készítenek felajánlásokat és ha eljön az idő, abbahagyják a munkát és imádkoznak. Minden háznak van saját szentélye, ahogy az üzleteknek és éttermeknek is.

Tipikus balinéz otthon ( a bejárati kapura ki kell írni, hányan laknak, így tartják számon a népességet.)

A bizalom

Minden kirándulást egyénileg szerveztünk, ami nem volt nehéz, mivel a szállodák elött sorakoznak a taxisok, akiket teljes napra is ki lehet vérelni. Nem kérnek előre pénzt és az út során sem fogadnak el semmit. Az első alkalommal, amikor Ubudba mentünk, mindenképpen ki akartuk fizetni Ubudban a napidija felét, azért hogy biztosan megvárjon minket. De ő szabadkozott, azt mondta ez bizalmi kérdés. Ha mi nem megyünk vissza a kocsihoz, igaz, hogy ő elveszti a pénzét, de mi sem jutunk vissza a szállásunkra.

 

Bangkok, a Buddha szobrok városa

Nem szokványos poszt lesz ez sem, nem sorolom fel a látnivalókat, hiszen ezeket minden útikönyv hozza. A hangulatot szeretném megragadni és közvetíteni, elsősorban a képekkel és a hozzáfűzűdő kommentárokkal. Bangkokot a kultursokk skálán valahol Delhi és Szingapúr közé raknám. Sokunknak amolyan kényelmes rövid megálló ázsiai felfedező túránk elött. Mivel számos ázsiai fapados jár a városba, ideális kiindulópont Laoszba, Kambodzsába, Indonéziába és Malájziába. A legtöbben csak egy-két napot töltenek a városban. Én kilencet voltam. De én vagyok az, aki két hétig volt Barcelónában és Figuerásig sem jutott el, és egy teljes hónapig Párizsban. Szeretem a városi hangulatot, a helyi étkezdéket, beszélgetni az öregekkel és a gyerekekkel. Ők minden sallang nélkül igazat beszélnek. Felszedek egy kis helyi nyelvet és gyakorlom a többit.

A városban keverednek a vallásos kegyhelyek, a nyomorult viskókkal és a szupermodern épületekkel. Az ember soha nem tudja mi vár rá a sarkon túl. Teljesen mindegy, hogy milyen szállodában szállunk meg, a szegénység elől nem menekülhetünk. A Wat Phra Kaeo a királyi palotával, a Wat Pho és a Wat Arun kötelező állomások. A modern központ lelke, a Siam tér. Ejtőzni ideális a Dusit park és vásárláshoz a Pratunam piac.

Én két szállodában szálltam meg ott-tartókodásom alatt, mivel annyi kedvező ajánlatot találtam, kipróbáltam egy folyó mentit, ennek a fotója látható fönt és egy városközpontit. Ez található lent.

Szerencsére arra nincs sok esély, hogy a külföldi valamilyen szintelen-szagtalan szálláshelyen találja magát. Bár e két szálloda négycsillagos, az alacsonyabb kategóriájú szállodák is helyi stílusban vannak berendezve. Utólag azt mondom, hogy a Chao Phraya folyó menti volt a jobb választás, sokkal nyugtatóbb a hektikus város után és minden szálloda ingyen hajós transzfert biztosít a metró állomásig. Reggel élvezetes nézni, ahogy a város életre kel, este pedig kellemes a punnyadás, mintegy felkészülés a napzártára. Miden szállodának más hajója van.

A városi szálloda legnagyobb előnye a mellette elterülő piac volt, aminek csak a szélére merészkedtem, mert féltem, hogy az életben ki nem találok. El sem tudom képzelni, hogy mi lehetett a metró elött. Bár a város fel van lámpázva, mi egyik oldalról a másikra csak úgy tudtunk átkelni, hogy rátapadtunk egy helyire. Néha megszántak minket és átsegítettek. A taktika, hogy el kell indulni. Teljesen mindegy, hogy mekkora a forgalom, soha nem lesz kisebb. Nagyon sok felüljáró van, ami azért segít, ha valaki fitt és/vagy formás feneket akar. A metró viszont maga a csoda. Azt tudni kell, hogy a környékbeli országokban ugyanolyan koncepció mentén és dizájnnal készült a metró, hasonló a maláj is. Először is van egy üveg fal, ami nem engedi öngyilkos jelölteknek a forgalom több órás leállítását.

A képen jól láthatók az üvegajtók, amelyek szétnyílnak, ha a szerelvény beérkezett és láss csodát, pont ezek mögött lesznek a a metrók ajtajai is. Zsetonrendszer van, amit elnyel az automata. Állítólag egy zseton 20 ezerszer felhasználható. Lehet otthon jegyzetelni.

A metró egyetlen alternatívája a tuk tuk, de a szemeket kérem becsukni, árat előre kialkudni.

A városban és környékén rengeteg táncos előadást és showt szerveznek, ezekre érdemes ellátogatni. A miénknek a záróakkordjaként a nézőtéren ülő összes nemzetiségű vendég zászlójával fevonultak a szereplők.

Érdemes megnézni egy puppet showt is, a bábuk gyönyörűek és elötte lehet beszélgetni, illetve fényképezkedni a  szereplőkkel.

A hajnali vízi piacra sajnos nem tudtunk elmenni, a közlebbiről lebeszéltek, a távolabbi meg nem fért az időnkbe. Miután, amit csak lehetett gyalogosan jártunk be, egy-egy negyedre a teljes napunk ráment. A thai konyha kíváló, úgyhogy az étkezésnek is megadtunk a módját, mindent kipróbáltunk a hagyományos kisvendéglőtől a plázák konyhájáig. Itt is zsetonos rendszer van, amit bizonyos összegért a bejáratkor megveszünk és ezzel fizetünk az összes étteremben. Szinte mindent helyben készítenek, minden csillog-villog. És persze idő kellett a vásárlásra is. Az árak olyan alacsonyak, hogy én az alkunál felfelé kerekítettem, szerintem néhány árus abban a hónapban már ki sem nyitott. Szerettünk este sétálni a városban, elmenni az éjszakai piacra. Nem hagyhattuk ki a Wat Pho templomnál az igazi thai masszázst sem. Egyébként a talpmasszás annyira az élet része, hogy a helyeik is beugranak esténként revitalizálni fáradt lábaikat. Azt is érdekes volt látni, hogy aki későig dolgozott, kis dobozkában vitte haza a meleg ételt, nem kellett otthon kuliznia. Étterem minden pénztárcára szabva létezett. Szerintem közel félszáz templomot jártunk be. Volt olyan, ahol a szerzeteseken kívül csak mi voltunk. Egy igazi thai box meccs kellemes zárása volt a bangkoki kiruccanásnak. Bár a repülőjegy nem éppen olcsó, egy kéthetes thai üdülés a szállás és az ellátás kedvező ára miatt, na meg az egzotikumokat is a mérleg serpenyőjébe téve, egyáltalán nem kerül többe, mint egy nyugat-erurópai nyaralás. Pattaya, üdülőváros busszal is elérhető. Szintén emlékezetes kirándulás Sukhothai, valamint Ayutthaya királyi városok.

Bábeli Szingapúr - Sok ember kis helyen, rendkívül jó módban

Tudja-e, hogy…

Rio de Janeiro- n kívül a világ második városa, amelynek területén őserdő található.

A világ első éjszakai szafarija is itt található, mely ma is az egyik legsikeresebb attrakció.

Minden év júliusában a nagy szingapúri vásár alatt külföldi turisták tízezrei özönlik el a bevásárlóközpontokat, mivel fogyasztói áraik felveszik a versenyt a térség bármely országával.

Svájc mellett az egyetlen fejlett ország, amely négy hivatalos nyelvvel bír.

Szingapúr az az ország, mely nem tartozik az álom úticélok közé.  A többség általában vagy ugródeszkának használja a térség ismertebb országainak bejárásához vagy az ausztráliai útját szakítja meg pár napra. Ez történt velünk 10 évvel ezelőtt, de valahogy rögtön megéreztük, hogy ebben az országban több van mint három nap. Ha időt szánunk rá, beszélgetünk a helyiekkel, olvassuk a helyi médiát, a felszín alatt egy egészen különleges országra bukkanunk, mely gyakran szerepel példaként ilyen olyan előjellel a nemzetközi kulturális, gazdasági vagy politikai szereplők mondandójában. Szingapúr a maga útját járja. Sokszor szégyentelenül 21. századi és máskor középkori arcát mutatja. Sokszor hamisíthatatlanul modern, máskor autentikusan ősi.

Pontosan tíz év elteltével másodszor érkeztem a mini országba. Kíváncsi voltam, hogy mi változott és mi maradt változatlan az évtizeddel ezelőtti Szingapúrból, mely annak idején vegyes csodálattal töltött el. Egyrészt irigyeltem gyors katapultálásukat a legfejlettebb országok exkluzív tagjai közé, másrészt viszont megrettentett a tradicionális negyedek felé közeledő buldózerek hada. Ez lenne a fejlődés ára?  Másképp nem lehetséges?  Ezek a kérdések tolultak fel újra, amikor a világ legjobb repterének tartott Changi reptérre érkeztem. Tudtam, hogy nem kell taxiba szállnom, s valóban, most is fél óra múlva a szállodában voltam. Nosztalgiából és a valódi Szingapúr felidézése iránti vágyból ismét egy Belconnen-ben lévő, központi szállodát választottam. Egy kicsit modernebbet és magasabb kategóriájút, de hamisítatlanul helyit. A turisták nagy része, inkább a bevásárló központokkal teletűzdelt Orchard út mentén száll meg, de én mindenképp a Waterloo utca közelében akartam lakni, hogy viszont lássam az általam annyira megkedvelt Hotel South-East Asia-t, a két legismertebb templom, egy kínai és egy hindu templom szorításában. S valóban, az utcácska semmit nem változott, csupán lezárták a forgalom elől, hogy a hívők háborítatlanul vegyék birtokukba a környéket. A szállodácska is megvolt, aljában a népszerű vegetáriánus étteremmel, kissé megkopva ugyan, de ugyanolyan vendégcsalogatóan.

A város pár nap alatt akár gyalogosan is bejárható, s legkönnyebben ezt a sétákat tartalmazó ingyenesen kapható brosúra lehet megtenni. Persze ha valaki a szingapúri légitársaság stopover csomagját foglalta, ittléte teljes idejére jár az ingyenes turista busz, mely a Suntec City elől indul.

A koloniál negyed

Itt találhatóak a brit éra építészeti örökségei, a régi parlament háza, a Victoria Színház, a legfelsőbb bíróság vagy a Raffles épülete. Hacsak valakinek nem hobbija az effajta építészet, a város többi negyede sokkal ígéretesebb és ezeknek az épületeknek a többségét egyik helyről a másikra utazva amúgy is érintjük. Persze a Raffles hotel bárjában a híres Singapore Sling koktélt nem lehet kihagyni. Szerveznek angol ötórai teákat is, aránylag jó áron, hogy a csórók is élvezzék a koloniál fílinget.

A kínai negyed

Abszolút logikátlan módon, a negyed legismertebb épülete egy Indiai templom a Sri Mariamman. A 10 évvel ezelőtti hat órai hindu rituálé ugyanolyan magával ragadó, színes és zajos. Nem szükséges szigorú útvonalat követni. Menjünk csak az ösztöneink, orrunk és szemünk után. Ez volt az a terület, mely annak idején aggodalommal töltött el. Feleslegesen. Design fanatikusoknak különösen ajánlom a Tanjong Pagar út és a Duxton környékét, ahol a felújított házakon mind az 5 építészeti stílust megfigyelhetjük. Az ország legrégibb temploma, a Thian Hock Keng kínai templom is természetesen itt található.

Az indiai negyed India kicsiben füstölőkkel, textilekkel a tömeg és az érinthetetlenek pakundeklis házacskái nélkül. Rengetek templom, érdemes előre felkészülni és ízlés szerint választani, mivel a két legismertebb templomot a kínai negyedben, illetve a Belconnen negyedben már meglátogattuk.

Az arab negyed

Annyira közel van a városmaghoz, hogy akaratlanul is érintjük. Három fő nevezetessége a Szultán mecset, az Istana kampong glam, hivatalos rezidenciája Hussein Shah szultánnak és az Arab utca. Ez a negyed kereskedelmi központja is, tele üzletekkel, éttermekkel.

Nem utolsósorban…


Az állatkert. A világ számos állatkertje modernizálódott az évek során. Ennek ellenére a szingapúri színvonalat talán egyik sem érte el. . Itt valóban embert és állatot csak a természetes határ választ el. A szafari színűre festett kisvonatok, a dzsungel tematikájú étterem, a gerekeknek még mindig ez a nyaralás csúcsa. A mellékhelyiséget mindenképp keressük fel, én már csak ebben mérem egy ország fejlettségi színvonalát. Érdemes a madár parkra és az éjszakai szafarira is érvényes 3 az egyben belépőt venni, mely egy hétig érvényes. Bevallom őszintén, hogy Sentosa szigetre nem volt időm elmenni. Állítólag családosoknak különösen ideális, modern, szórakoztató témapark. Ez a hátránya, ha valahova visszatérünk. Keressünk a régi helyszíneket, emlékeket és a végén rájövünk, hogy szinte ugyanazt az útvonalat jártuk be újra és újra, talán nem is a régi helyszínek után kutatva, hanem az akkori önmagunkat keresve és az új dolgokra nem marad időnk.