Nem szokványos poszt lesz ez sem, nem sorolom fel a látnivalókat, hiszen ezeket minden útikönyv hozza. A hangulatot szeretném megragadni és közvetíteni, elsősorban a képekkel és a hozzáfűzűdő kommentárokkal. Bangkokot a kultursokk skálán valahol Delhi és Szingapúr közé raknám. Sokunknak amolyan kényelmes rövid megálló ázsiai felfedező túránk elött. Mivel számos ázsiai fapados jár a városba, ideális kiindulópont Laoszba, Kambodzsába, Indonéziába és Malájziába. A legtöbben csak egy-két napot töltenek a városban. Én kilencet voltam. De én vagyok az, aki két hétig volt Barcelónában és Figuerásig sem jutott el, és egy teljes hónapig Párizsban. Szeretem a városi hangulatot, a helyi étkezdéket, beszélgetni az öregekkel és a gyerekekkel. Ők minden sallang nélkül igazat beszélnek. Felszedek egy kis helyi nyelvet és gyakorlom a többit.

A városban keverednek a vallásos kegyhelyek, a nyomorult viskókkal és a szupermodern épületekkel. Az ember soha nem tudja mi vár rá a sarkon túl. Teljesen mindegy, hogy milyen szállodában szállunk meg, a szegénység elől nem menekülhetünk. A Wat Phra Kaeo a királyi palotával, a Wat Pho és a Wat Arun kötelező állomások. A modern központ lelke, a Siam tér. Ejtőzni ideális a Dusit park és vásárláshoz a Pratunam piac.

Én két szállodában szálltam meg ott-tartókodásom alatt, mivel annyi kedvező ajánlatot találtam, kipróbáltam egy folyó mentit, ennek a fotója látható fönt és egy városközpontit. Ez található lent.

Szerencsére arra nincs sok esély, hogy a külföldi valamilyen szintelen-szagtalan szálláshelyen találja magát. Bár e két szálloda négycsillagos, az alacsonyabb kategóriájú szállodák is helyi stílusban vannak berendezve. Utólag azt mondom, hogy a Chao Phraya folyó menti volt a jobb választás, sokkal nyugtatóbb a hektikus város után és minden szálloda ingyen hajós transzfert biztosít a metró állomásig. Reggel élvezetes nézni, ahogy a város életre kel, este pedig kellemes a punnyadás, mintegy felkészülés a napzártára. Miden szállodának más hajója van.

A városi szálloda legnagyobb előnye a mellette elterülő piac volt, aminek csak a szélére merészkedtem, mert féltem, hogy az életben ki nem találok. El sem tudom képzelni, hogy mi lehetett a metró elött. Bár a város fel van lámpázva, mi egyik oldalról a másikra csak úgy tudtunk átkelni, hogy rátapadtunk egy helyire. Néha megszántak minket és átsegítettek. A taktika, hogy el kell indulni. Teljesen mindegy, hogy mekkora a forgalom, soha nem lesz kisebb. Nagyon sok felüljáró van, ami azért segít, ha valaki fitt és/vagy formás feneket akar. A metró viszont maga a csoda. Azt tudni kell, hogy a környékbeli országokban ugyanolyan koncepció mentén és dizájnnal készült a metró, hasonló a maláj is. Először is van egy üveg fal, ami nem engedi öngyilkos jelölteknek a forgalom több órás leállítását.

A képen jól láthatók az üvegajtók, amelyek szétnyílnak, ha a szerelvény beérkezett és láss csodát, pont ezek mögött lesznek a a metrók ajtajai is. Zsetonrendszer van, amit elnyel az automata. Állítólag egy zseton 20 ezerszer felhasználható. Lehet otthon jegyzetelni.

A metró egyetlen alternatívája a tuk tuk, de a szemeket kérem becsukni, árat előre kialkudni.

A városban és környékén rengeteg táncos előadást és showt szerveznek, ezekre érdemes ellátogatni. A miénknek a záróakkordjaként a nézőtéren ülő összes nemzetiségű vendég zászlójával fevonultak a szereplők.

Érdemes megnézni egy puppet showt is, a bábuk gyönyörűek és elötte lehet beszélgetni, illetve fényképezkedni a  szereplőkkel.

A hajnali vízi piacra sajnos nem tudtunk elmenni, a közlebbiről lebeszéltek, a távolabbi meg nem fért az időnkbe. Miután, amit csak lehetett gyalogosan jártunk be, egy-egy negyedre a teljes napunk ráment. A thai konyha kíváló, úgyhogy az étkezésnek is megadtunk a módját, mindent kipróbáltunk a hagyományos kisvendéglőtől a plázák konyhájáig. Itt is zsetonos rendszer van, amit bizonyos összegért a bejáratkor megveszünk és ezzel fizetünk az összes étteremben. Szinte mindent helyben készítenek, minden csillog-villog. És persze idő kellett a vásárlásra is. Az árak olyan alacsonyak, hogy én az alkunál felfelé kerekítettem, szerintem néhány árus abban a hónapban már ki sem nyitott. Szerettünk este sétálni a városban, elmenni az éjszakai piacra. Nem hagyhattuk ki a Wat Pho templomnál az igazi thai masszázst sem. Egyébként a talpmasszás annyira az élet része, hogy a helyeik is beugranak esténként revitalizálni fáradt lábaikat. Azt is érdekes volt látni, hogy aki későig dolgozott, kis dobozkában vitte haza a meleg ételt, nem kellett otthon kuliznia. Étterem minden pénztárcára szabva létezett. Szerintem közel félszáz templomot jártunk be. Volt olyan, ahol a szerzeteseken kívül csak mi voltunk. Egy igazi thai box meccs kellemes zárása volt a bangkoki kiruccanásnak. Bár a repülőjegy nem éppen olcsó, egy kéthetes thai üdülés a szállás és az ellátás kedvező ára miatt, na meg az egzotikumokat is a mérleg serpenyőjébe téve, egyáltalán nem kerül többe, mint egy nyugat-erurópai nyaralás. Pattaya, üdülőváros busszal is elérhető. Szintén emlékezetes kirándulás Sukhothai, valamint Ayutthaya királyi városok.