Kevés a világban az a hely, ahová már ott-létünk alatt visszavágyódunk. Bali ilyen. Az egyedi építészet, a lakberendezés, a képző -és iparművészet, a zene és a tánc Indonézián belül is egyedi vonásokat mutat. Aki már látott balinéz stílusú kertet, szobrot, vagy csak egy szobabelsőt, a sajátos jegyeit soha nem felejti el. Aki pedig járt már a szigeten, egyszer csak észreveszi magán, hogy megváltozott. Majd kezdi a fizikai környezetét is átformálni. Kicsit balinézre. Aztán nagyon.

szállodai szoba

Bali a 13 ezer sziget közül a legismertebb és a legnépszerűbb, annak ellenére, hogy a főváros, Jakarta és Indonézia leghíresebb attrakciója, Borobodur is Jáva szigetén található. Bali viszont maga az attrakció. Ahol egy autóút is dizájn műremek. Egy körforgalom is művészeti tárgy.

Templomba menet

A 2002. október 12-i kutai bombamerényletek után közvetlenül készült egy ausztrál dokumentumfilm, amelyben a túlélők, az áldozatok rokonai és a sziget szerelmesei próbálták feldolgozni az átélteket. Az ausztrálok szíve csücske a sziget, a 202 áldozatból 88 volt ausztrál. 3 embert nem tudtak beazonosítani. 3 ember, aki a világon senkinek nem hiányzik, de Balin végső otthonra lelt. Hányszor volt már Balin? – hangzott a műsorban a kérdés. Ötször, nyolcszor, tizenkétszer – jött a válasz. Mosogatás közben megállt a kezemben a kanál. TIZENKÉTSZER?!

Körforgalom és organikus utcai szemetes

Az indonéz kormány zavarában vagy engesztelésképpen az első évfordulóra meghívta a sebesülteket és az áldozatok családtagjait, hogy a helyszínen emlékezzenek, úgy ahogyan ők akarnak. Azt gondolnánk, hogyha egy bomba robban valahol mellettünk, ez lenne a legutolsó hely, ahova visszavágyunk. Az ausztrálok mentek. A túlélők végtag nélkül, sántítva, összeégett arccal. A gyerekeiket elvesztett szülők, a párjukat elvesztett nők és férfiak. És évekkel később mentünk mi is.

Majomerdő, Ubud

Természetesen a szigetnek vannak turista központúbb és tradicionálisabb autentikusabb részei. Kuta és környéke a tömegturisták paradicsoma, míg a mellette elterülő Seminyak egyedi villáival inkább a tehetősebb kikapcsolódni vágyó vendégekre számít. A reptér közeli Tubán a családosokat célozta meg, míg Jimbaran Bay-en, a legdrágább üdülőhelyen szinte csak luxus szállodákkal találkozunk. Sanur, paradox módon, ahol az egész szigeti turizmus elkezdődött, megtartotta tradicionális falusi jellegét és elsősorban a művészet kedvelőkre, valamint a családokra számít. A déli csücskön fekvő Nusa Dua és Benoa szintén drágább környék, de a szállodák példaértékűen olvadnak bele a falusi környezetbe.

Novotel

A szállodaválasztásnál általában igyekszem helyi tulajdonú, az ország építészetével harmonizáló szálláshelyet találni. Ezúttal mivel kisgyerekkel utaztunk, egyéb szempontokat is figyelembe kellett vennünk. Egyértelműen Sanur és Nusa Dua jöhetett szóba, ahol a gyerekbarát környezet mellett lehetőség van a helyiekkel való kapcsolatteremtésre. Bár a szállodák többsége gyerekbarát, aki már szállt meg olyan helyen, ahol gyerek klub vagy ovi is van, tudja, hogy ennek nincs alternatívája. Jó a gyereknek és jó a szülőknek. Persze, hogy volt lelkiismeret furdalásunk. Szegény gyerek semmit nem lát az országból. De a saját kárunkon megtanultuk. A kifejezetten gyerek programokon kívül mint az állatkert, vagy egy kis turista buszozás, esti hajózás, egy ötévesnek bármi más kínszenvedés. A helyieknek különösen jó érzéke van a gyerekekhez. Pironkodtunk, de fiam szinte nyitotta és zárta a klubbot.

Novotel

Hosszas válogatás után a Novotelt választottunk Benoa-ban. A hotel pont egy falucska mellett volt, reggel a templomba igyekvő iskolások csacsogására ébredtünk.

Irány az iskola

A hotel egy balinéz ház koncepcióját követi építészetileg, ahol minden funkció külön épületben kap helyet. A szállodát építészek számos design könyvben említik pozitív példaként. Tetszett, hogy nem spórolnak az alkalmazottakon, hogy a bébiszitterek is a szálloda épp ráérő alkalmazottai, akik közvetlenül a szülőktől kapják meg az óradíjat, mindenféle levonás nélkül. Az alkalmazottak többsége egyébként képzett művész, akik délelőttönként és esténként művészetükkel, zenével, tánccal, jégszobrászattal és egyéb tevékenységekkel ismertetik meg a vendégeket. A szálloda példaértékűen jótékonykodik és a vendégeket is erre ösztönzi.

A tematikus vacsorák, amellett hogy “esztétikai atombombák”, szintén az emberek közötti megértést szolgálják.

Vacsora a szállodában

Ubud - a helyi kultúra fellegvára

Ubud az Balinak, mint Budapestnek Szentendre. Ha csak egy helyre megyünk a szigeten, az legyen Ubud, melynek már a megközelítése sem mindennapi. A művészfalut körülölelő települések mindegyike egy művészeti ágra szakosodott: Mas a fafaragásra, Celuk az ezüstre, Batubulan a textilre. Érdemes meg-megállni és bepillantani a műhelytitkokba, a helyiek rendkívül vendégszeretők, szívesen megmutatják a mesterség csínját-bínját. Ezekben a falucskákban az árak is kedvezőbbek. Kerüljük a csoportokat és próbáljuk meg a környéket egyénileg, a saját ritmusunkban bejárni. Mert lehetséges, hogy a majomerdőben csak félórát töltünk, ugyanakkor egy kis galéria annyira lenyűgöz, hogy ott maradunk fél napot. Próbáljunk ki mindent, amit itthon soha nem mertünk. Játsszunk a gamelánon, táncoljunk, batikoljunk, faragjunk.

Táncok

Barong, legong és a kecak a három fő táncfajta, amelybe lépten-nyomon belebotlunk különösen Ubud templomkertjeiben, de vannak kifejezetten turisták számára szervezett előadások is. A Barong egy mitológiai karakter, a szellemek ura, akinek Rangda a fő ellensége. A tánc tulajdonképpen az ő harcukat mutatja be. A Legong elsősorban a kifinomult kéz -és lábmozdulatok tánca, melyeket erőteljes arcmimika kísér. Ezt mindig két nő táncolja, akik mellett gyakran megjelenik a legyezős tjondong, aki mintegy narrátorként funkcionál. A Kecak, egy sokszereplős rituálé, ahol a táncosok kockás ruhába öltözve a "cak" szót mantrázzák, kezeiket az ég felé emelve.

 

A helyiek

A balinéz rendkívül spirituális népség. A 240 milliós muszlim Indonéziában, ez a sziget megmaradt hindunak. Az itteni hinduizmus azonban nem igazán hasonlít az indiaihoz, sem építészetében, sem rituáléjában. Nyoma sincs az emberek közti különbség tételének, bár létezik a kasztrendszer. Mivel a lakosság majdnem egészében a legalsó kaszthoz tartozik, így mindenki egyenlőnek számít. A vallás a mindennapi élet része naponta többször készítenek felajánlásokat és ha eljön az idő, abbahagyják a munkát és imádkoznak. Minden háznak van saját szentélye, ahogy az üzleteknek és éttermeknek is.

Tipikus balinéz otthon ( a bejárati kapura ki kell írni, hányan laknak, így tartják számon a népességet.)

A bizalom

Minden kirándulást egyénileg szerveztünk, ami nem volt nehéz, mivel a szállodák elött sorakoznak a taxisok, akiket teljes napra is ki lehet vérelni. Nem kérnek előre pénzt és az út során sem fogadnak el semmit. Az első alkalommal, amikor Ubudba mentünk, mindenképpen ki akartuk fizetni Ubudban a napidija felét, azért hogy biztosan megvárjon minket. De ő szabadkozott, azt mondta ez bizalmi kérdés. Ha mi nem megyünk vissza a kocsihoz, igaz, hogy ő elveszti a pénzét, de mi sem jutunk vissza a szállásunkra.