Autentikusabb mint Tunézia, pompás királyi városokkal, a világ második leglabirintusosabb medinájával és kedves emberekkel. A helyieket ne tévesszük össze az Európában időnként magukból kivetkőző 2. generációs arab fiatalokkal. Ezekről az itt élőknek is megvan a sajátos véleménye. Én két királyi várost, Fezt és Meknest látogattam meg. Lent a fezi medina központi tere, balra a kedvenc teázónkkal.

A Medinában a munka mellett jut egy kis idő zenélésre is.

A színek leírhatatlanok, az ételek közül a tagine, amely a speciális marokkói edényt is jelenti, a legfinomabb.

A tradicionális ház neve Riad vagy Dar, az előbbi a nagyobb és elegánsabb, sokszor medencével a közepén, a dar kisebb és szerényebb. Mi egy marokkói pár által üzemeltetett darból kialakított szállodában töltöttünk egy hetet Fezben.

Minden háznak van tetőtéri terasza, itt szolgálják fel a reggelit. Az elején nem tudtunk, miért kell félórát várnunk a reggelire, aztán kiderült, hogy minden vendégnek a reggeli előtt szaladnak le friss pitáért és tojásért.

A főtér melletti plaza, a medina fala mellett.

A marokkóiak számára fontos a család és a barát. Mellettünk egy nagycsalád élt, alul volt az üzletük és felette a lakásuk. A kerekesszékes nagyit minden reggel kitolták, bevonták az üzlet életébe és egész nap maguk mellett tartották.

nagyi, anya, lánya

Bőrfestők a Medina közepén. A szag vezetett minket. Ma már egész másképp tekintek a bőrtáskámra.

Folyt. a zenei fesztivállal.