utaznijó

Amatőr kulturális antropológus, világjáró nyelvész színes-szagos útinaplója, érdekességekkel és tanulságokkal.

Feedek
Megosztás

Prágai élmények 3. - Helyiek és turisták

Sorozatom harmadik részében a cseh emberekről, illetve a Prágába érkező turistákról osztok meg néhány személyes történetet.

Úgy a rendszerváltás környékén volt egy történet, mely szerint elég 5 év egy demokrácia jogi alapjait megteremteni, elég 20 év a gazdasági alapokra, de 50 kell, míg az emberek mentalitása is megváltozik. A kívülálló számára Csehországban már nyoma sincs a diktatórikus múltnak, legalábbis a látogató úgy érzékeli, hogy egy közepesen fejlett nyugati országba érkezett. Ami a képet árnyalja, az a helyi lakosság interakciója egymással és a vendégekkel. Akkor azért úgy érezzük, mintha otthon lennénk.

Párhuzamos történetek

Prágában a négycsillagos szálloda recepcióján a pult mögött többen is vannak. Nehezen lehet kivenni, hogy mit csinálnak. Szöszmötölnek a gép elött, papirokat tologatnak. Monoton, gépszerű mozdulatok. Hosszú percek telnek el. Néha sikerül a szemkontakt. Egy idő után szóba is állnak velünk. Nincs mosoly, nincs elnézés, csak gépies mozdulatok vannak.

Budapesten a Gresham Palace recepciója felé közelítek, teljesen tanácstalanul. Egy sajtótájékoztatóra jöttem, de semmi tábla, semmi jelzés. Az egyetlen recepciós egy éppen fizető vendéggel van elfoglalva. Ott tipródom. Végre megszólítom az egyetlen szállodásnak kinéző embert. Vendég volt. Mire rám kerül a sor, hogy feltegyem egyetlen kérdésem, hogy hol a búbánatban van az esemény, sikerült elkésnem.

Aki volt már Prágában, az biztosan evett a Vencel tér elején található büfé pavilonok egyikében. Többféle kolbász van a hotdoghoz, vannak ínycsiklandozók és kevésbé étványgerjesztőek. Kiválasztunk egy szimpatikus fajtát, bár az elöttünk lévő serpenyőben lévő még félig nyers. Teszünk egy kísérletet, hátha nem látjuk be a terepet, és a hátsó zugban ott serceg a mi kolbászunk. Nincs, mondja az eladó. Gyors reagálású lévén, két másodperc alatt felmérem a maradék választékot és rápillantok a páromra egyeztetés végett, de mire mondanám, már az eladó ellép tőlem, és veszi sorra a többieket. Egy darabig még ott ácsorgunk, de látván, hogy végleg lemondott rólunk, tovább állunk.

A Ferenciek terén található Match útba esik jövet-menet, közel 5 éve heti többször is beugrom. 10 dkg borjúmájast szeretnék. Ez jó lesz? - emel fel egy hatalmas darabot a pultos. Nem, ez túl sok, mondom. Ha ketté vágom, akkor meg már én nem tudom eladni, vág vissza a pultos. Ennyiben maradtunk, és csak örülni tudok, hogy ennyivel megúsztam, és nem én kaptam azt a tirádát, amit az utánam jövő külföldi turista. Ő is üres kézzel távozott.

A turisták

Prágában a turisták száma sokszorosa a Pestre érkezőknek. Óráimon én is sokszor hozom példaként a cseh fővárost, annak ellenére, hogy azért tudjuk, a mennyiség sosem csap át minőségbe.

Persze mondhatnánk, hogy mindegy, csak pénzt hozzon az országba. Két dolog miatt nem mindegy: Ha hosszú távon gondolkodunk, akkor olyan turistákat kell az országba vonzanunk, akik a válságos időkben is kitartanak mellettünk. Tehát nem feltétlenül az olcsóság miatt választják az országot. Ugyanis a túl árérzékeny turista egy válság alatt már nem turista, hanem otthon maradó. A másik ok, hogy nem szerencsés, ha a turisták egy csoportja elidegeníti a turisták egy másik csoportját. Ez nem lehet nulla összegű játék.

Köztudott, hogy Prága a legénybúcsúk egyik mekkája. Meg lehet kövezni, de én ezt a szegmenst speciel nem irigylem tőlük. Szakemberként én a problémamentes turistákra szavazok. Sokkal egyszerűbb egy japán csoport után kitakarítani egy szállodai szobát, akik még be is ágyaznak maguk után, mint kiganézni egy túl jól sikerült legénybuli után.

Akiket irigylek tőlük, azok a kultúrára éhező európai fiatalok, akik később egy-egy jó kiállításra, programra is visszatérnek, valamint a hónapokra Európába érkező amerikai diákok. Ez utóbbiak még az Amerikát nem komáló emberek számára is szimpatikusak, többnyire érkdeklődők és kedvesek. Néhányan kanadaiaknak adják ki magukat, mert érzik az USA felé irányuló, sokszor megalapozott ellenszenvet.

Szintén irigylem Prágát az ott ejtőző, jómódú nyugdijasok miatt. Kevesen tudják, hogy Magyarország 8 év alatt 1 millió német vendéget vesztett el, sokat az idősebb korosztályból. Az oka, az a tendencia, hogy mi egy fiatalabb, trendibb kört szeretnénk megnyerni. Az egyiknek nem kéne kizárnia a másikat. Először is a világ fejlett államai rohamosan öregednek, a ma trendi, a holnap öregje. A mostani idősebb generáció talán nyugaton is az első és az utolsó, akiknek elegendő szabadidejük, pénzük és igényük is van az utazásra, továbbá hűséges, turistanyelvre refordítva, visszatérő vendégek.

Végül fontos, hogy egy ország idegenforgalma ne függjön túlságosan egy országtól vagy térségtől. Ha csak a közelmúlt gazdasági válságait nézzük, számos országot még csak meg sem érintett a financiális problémák szele.

 

Bangkok, a Buddha szobrok városa

Nem szokványos poszt lesz ez sem, nem sorolom fel a látnivalókat, hiszen ezeket minden útikönyv hozza. A hangulatot szeretném megragadni és közvetíteni, elsősorban a képekkel és a hozzáfűzűdő kommentárokkal. Bangkokot a kultursokk skálán valahol Delhi és Szingapúr közé raknám. Sokunknak amolyan kényelmes rövid megálló ázsiai felfedező túránk elött. Mivel számos ázsiai fapados jár a városba, ideális kiindulópont Laoszba, Kambodzsába, Indonéziába és Malájziába. A legtöbben csak egy-két napot töltenek a városban. Én kilencet voltam. De én vagyok az, aki két hétig volt Barcelónában és Figuerásig sem jutott el, és egy teljes hónapig Párizsban. Szeretem a városi hangulatot, a helyi étkezdéket, beszélgetni az öregekkel és a gyerekekkel. Ők minden sallang nélkül igazat beszélnek. Felszedek egy kis helyi nyelvet és gyakorlom a többit.

A városban keverednek a vallásos kegyhelyek, a nyomorult viskókkal és a szupermodern épületekkel. Az ember soha nem tudja mi vár rá a sarkon túl. Teljesen mindegy, hogy milyen szállodában szállunk meg, a szegénység elől nem menekülhetünk. A Wat Phra Kaeo a királyi palotával, a Wat Pho és a Wat Arun kötelező állomások. A modern központ lelke, a Siam tér. Ejtőzni ideális a Dusit park és vásárláshoz a Pratunam piac.

Én két szállodában szálltam meg ott-tartókodásom alatt, mivel annyi kedvező ajánlatot találtam, kipróbáltam egy folyó mentit, ennek a fotója látható fönt és egy városközpontit. Ez található lent.

Szerencsére arra nincs sok esély, hogy a külföldi valamilyen szintelen-szagtalan szálláshelyen találja magát. Bár e két szálloda négycsillagos, az alacsonyabb kategóriájú szállodák is helyi stílusban vannak berendezve. Utólag azt mondom, hogy a Chao Phraya folyó menti volt a jobb választás, sokkal nyugtatóbb a hektikus város után és minden szálloda ingyen hajós transzfert biztosít a metró állomásig. Reggel élvezetes nézni, ahogy a város életre kel, este pedig kellemes a punnyadás, mintegy felkészülés a napzártára. Miden szállodának más hajója van.

A városi szálloda legnagyobb előnye a mellette elterülő piac volt, aminek csak a szélére merészkedtem, mert féltem, hogy az életben ki nem találok. El sem tudom képzelni, hogy mi lehetett a metró elött. Bár a város fel van lámpázva, mi egyik oldalról a másikra csak úgy tudtunk átkelni, hogy rátapadtunk egy helyire. Néha megszántak minket és átsegítettek. A taktika, hogy el kell indulni. Teljesen mindegy, hogy mekkora a forgalom, soha nem lesz kisebb. Nagyon sok felüljáró van, ami azért segít, ha valaki fitt és/vagy formás feneket akar. A metró viszont maga a csoda. Azt tudni kell, hogy a környékbeli országokban ugyanolyan koncepció mentén és dizájnnal készült a metró, hasonló a maláj is. Először is van egy üveg fal, ami nem engedi öngyilkos jelölteknek a forgalom több órás leállítását.

A képen jól láthatók az üvegajtók, amelyek szétnyílnak, ha a szerelvény beérkezett és láss csodát, pont ezek mögött lesznek a a metrók ajtajai is. Zsetonrendszer van, amit elnyel az automata. Állítólag egy zseton 20 ezerszer felhasználható. Lehet otthon jegyzetelni.

A metró egyetlen alternatívája a tuk tuk, de a szemeket kérem becsukni, árat előre kialkudni.

A városban és környékén rengeteg táncos előadást és showt szerveznek, ezekre érdemes ellátogatni. A miénknek a záróakkordjaként a nézőtéren ülő összes nemzetiségű vendég zászlójával fevonultak a szereplők.

Érdemes megnézni egy puppet showt is, a bábuk gyönyörűek és elötte lehet beszélgetni, illetve fényképezkedni a  szereplőkkel.

A hajnali vízi piacra sajnos nem tudtunk elmenni, a közlebbiről lebeszéltek, a távolabbi meg nem fért az időnkbe. Miután, amit csak lehetett gyalogosan jártunk be, egy-egy negyedre a teljes napunk ráment. A thai konyha kíváló, úgyhogy az étkezésnek is megadtunk a módját, mindent kipróbáltunk a hagyományos kisvendéglőtől a plázák konyhájáig. Itt is zsetonos rendszer van, amit bizonyos összegért a bejáratkor megveszünk és ezzel fizetünk az összes étteremben. Szinte mindent helyben készítenek, minden csillog-villog. És persze idő kellett a vásárlásra is. Az árak olyan alacsonyak, hogy én az alkunál felfelé kerekítettem, szerintem néhány árus abban a hónapban már ki sem nyitott. Szerettünk este sétálni a városban, elmenni az éjszakai piacra. Nem hagyhattuk ki a Wat Pho templomnál az igazi thai masszázst sem. Egyébként a talpmasszás annyira az élet része, hogy a helyeik is beugranak esténként revitalizálni fáradt lábaikat. Azt is érdekes volt látni, hogy aki későig dolgozott, kis dobozkában vitte haza a meleg ételt, nem kellett otthon kuliznia. Étterem minden pénztárcára szabva létezett. Szerintem közel félszáz templomot jártunk be. Volt olyan, ahol a szerzeteseken kívül csak mi voltunk. Egy igazi thai box meccs kellemes zárása volt a bangkoki kiruccanásnak. Bár a repülőjegy nem éppen olcsó, egy kéthetes thai üdülés a szállás és az ellátás kedvező ára miatt, na meg az egzotikumokat is a mérleg serpenyőjébe téve, egyáltalán nem kerül többe, mint egy nyugat-erurópai nyaralás. Pattaya, üdülőváros busszal is elérhető. Szintén emlékezetes kirándulás Sukhothai, valamint Ayutthaya királyi városok.

Powered by Blogger.hu