Elzász, a honi utazó által kevésbé ismert tartomány, a legkisebb Franciaországban, mely csupán 190km hosszú, s mindössze 1,7 millió lakost számlál. Csak 1871 óta négyszer cserélt gazdát, hogy aztán végleg Franciaországé legyen. Elzász a német és a francia kultúra és életvitel legjavát tartotta meg és ötvözte sajátosan: A tisztaságot és pontosságot az eleganciával és kreativitással, valamint a hagyományost a modernnel.

Feng shui megfáradt politikusoknak

Strasbourg, az “utak városa” a Vogézek és a Jura közötti átjáró keleti kapujában, a Rajna bal partján fekszik. A közel félmilliós városban 50 ezer egyetemista tanul, a kávézók teraszán, a csatornák mentén és a városi parkokban a nap 24 órájában zajlik az élet. A modern Strasbourgot az európai intézmények épületei képviselik. A markáns építészeti megoldásokról megoszlanak a vélemények, bár önkritikát kell gyakorolnunk, a gótika szerelmeseit egy modern épület soha nem fogja meghatni. Ennek ellenére, az Európa Parlament belseje akár harmonikusnak is mondható. Nem kell feng shui szakértőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, itt minden építészeti megoldás mögött átgondoltság és filozófia rejlik. A fa merész használata az üveg ellenpólusaként telitalálat. Az enteriőr nekünk magyaroknak a Művészetek Palotáját juttatja eszünkbe. A képviselők székébe is belezuttyanok és elképzelem, ahogy ergonómusok hada sürgött-forgott a minél optimálisabb dizájn kialakításában. Ennek fényében főleg érthetetlen, hogy miért tölt olyan kevés időt e falak között európa politikai “elitje”. Mint megfáradt vándorok süppedünk a kényelmes fotelekbe és talán el is szunyókálnánk, ha nem fújnának takarodót.

 

Este sétahajóval térünk vissza a történelmi magba. Utunk során pompásabbnál pompásabb homlokzatok között és hidak alatt suhanunk a XXI. századból vissza a XVI. Századba, mely őszintén szólva inkább a közegem. A történelmi belváros azt adja, amit várunk. A Petite France negyed optimális kiindulópont, de sétánkat bárhonnan is kezdjük, az ég felé magasodó  városjelkép katedrális jó iránytűnek bizonyul. A séta alatt bizton érintjük a legfestőibb utcákat és tereket, így szinte észrevétlenül érünk el a Kleber és a Gutenberg térre, végül a katedrálisig.  Sehol egy málló vakolat, mindenfelé makulátlan külsejű több százéves épületek és lakóházak. Mivel nincs foghíj, 50 év múlva unokáinknak is ebben a pazar historizáló látványban lesz része.

Ébredj hazánknak bajnok népe, ragadd ki híres kardodat!

– szól a Marseillaise, mely 1792-ben Strasbourgban született. Az osztrákok elleni háború kitörésének idején a polgármester felhívást intézett a néphez, hogy írjanak dalokat, melyek harcra buzdíthatják a népet. Claude Rouget de Liste, katonai mérnök egy éjszaka alatt komponálta meg a „Rajnai hadsereg éneke” című dalt, melyet másnap a polgármester saját interpretálásában mutatott be a népnek. A dal csak később kapta a “la Marseillaise” címet, amikor Marseille-ből önkéntesek csapata ezzel a dallal vonult be Párizsba a forradalom védelmére. A Marseillaise-t 1795. július 15-én hivatalos nemzeti himnusszá nyilvánították.

Az Elzászi borút

A 170 km hosszú borút Marlenheim és Thann között középkori falvak és szőlőültetvények között kanyarog,  és mintegy 400 virágzó családi borgazdálkodás otthona. Innen kel útjára a szélrózsa minden irányába a többnyire fehér és száraz nedű. Az évi 100 fesztivál a garancia, hogy az év bármelyik szakában vet arra utunk, biztosan valamilyen ceremóniába botlunk. A borút 26 gyalogos sétája páratlan élmény, és lehetőséget nyújt az elzászi szőlő és borkultúra alaposabb tanulmányozására. Az elzászi borok egyedül itt Franciaországban a hét honos szőlőfajta után kapták a nevüket: Sylvaner, Pinot Blanc, Pinot Noir, Riesling, Muscat, Pinot Gris és Gewurtztraminer. A Pinot Noir-on kívül mindegyik fehérbor.

Obernai

A városka a Szent Odile hegy lábánál, 25km-re található Strasbourgtól és a borút északi végének első, kihagyhatatlan állomása. Sok visszatérő látogató szerint Elzász egyik legszebb és középkori épületekben leggazdagabb városa. A virágba borult, favázas épületek között tett sétánk során, mintha egy középkori építészeti könyv lapjai elevenednének meg előttünk. Az impozáns méretű középkori falakon és tornyokon sem fogott az idő vasfoga.

A séta kötelező állomása a hatvödrös kút 3 korinthoszi tartóoszloppal, melyen kőbevésett új testamentumi idézetek olvashatók. De esztétikailag az 1370-ben épült városháza és a Szent Péter és Pál templom sem utolsó látvány.

Königsburg

Az elzászi körút kötelező állomása, nem kis részben a 800m magasan fekvő várból táruló pazar panorámának köszönhetően. Látható innen az elzászi síkság, a Vogézek, a Fekete erdő és a tiszta időben az Alpok vonulata is. A XII. században épült vár gyakran állt királyok és császárok rivalizálásának középpontjában. Végül a német II. Wilhelm császár állította helyre jelenlegi állapotába. Neki köszönhető, hogy a látogatók autentikus képet kaphatnak a középkori várbeli életről. Egyik legizgalmasabb programjuk a szerdánként és szombatonként megrendezett “Bírák és Elítéltek” című zenés színház, melynek előadásába a nézőket is aktívan bevonják. A gyerekprogramok fénypontja, pedig amikor a középkori ruhákba öltözött, különböző mesterséget képviselő emberek mesélnek mindennapjaikról a gyerekeknek.

Colmar

A "legelzászibb város" város Strasbourg és Basel között található és a XVI. században folyami és kereskedelmi kikötőként élte fénykorát. Óvárosa, Strasbourgéhoz hasonlóan szintén világörökség. A legfontosabb látnivalók: a Szt. Márton-templom, az Adolf-ház, a Pfister-ház és a Petite Venice. Érdemes megnézni a domonkos kolostorban kialakított Unterlinden múzeumot is, benne a híres Isenheimi oltárképpel. A város 2004. július 4-én a New Yorki szabadság szobor 12m-es másolatával ünnepelte szülötte, a világhírű szobrász, Frédéric-Auguste Bartholdi halálának 100 éves évfordulóját. Az impozáns replika egy forgalmas kereszteződés közepéről navigálja az utazót. A még teljesebb colmari élményhez üljünk ki egy kávéra, csevegjünk a helyiekkel, bogarásszunk a galériákban és vegyünk eredeti kézműves tárgyakat.