Az ausztrál őslakosok kultúrája a tudomány mai állása szerint a földön létezők legrégebbike. Ahogy a 40 ezer éves nép keletkezéséről, úgy legendás hangszerük, a didjeridoo körül is számos legenda kering. A hangszernek több tucat elnevezése is létezik, és az őslakosok nem is a leggyakoribb nevét használják. A Sydney-ben található kulturális központ egyik előadásán az aborigin munkatárstól hallottuk először a hangszer eredeti nevét (yidaki) és a hozzáfűződő legendákat.

A legelterjedtebb elnevezés a didjeridoo, amely az őslakosok szerint az európai betelepedőkhöz fűződik. Ők nevezték így a hangszert, mivel hangzása az európai fül számára ehhez a hangkombinációhoz áll a legközelebb. A hangszert maga a természet készíti: az alap egy eukaliptusz faág, amelynek közepén fehér hangyák rágnak folyosót. Amikor a faág elszárad, már kész hangszerként pottyan a földre. A New World Encyclopedia szerint a didjeridoo legalább 1500 éves, ezzel a világ legidősebb fafúvós hangszere és használata egyértelműen az északi területeken élő ausztrál őslakossághoz köthető.  A néphagyomány ellenben úgy tartja, hogy a hangszer egyidős a népcsoporttal, azaz 40 ezer éves.

A nagy találkozás

Az aborigin emberek találkozását a hangszerrel egy legenda meséli el: Egy Yidaki nevű harcos egyik vadászatról hazatérőben, kenguruval a hátán battyogott az erdőben, amikor is egy hatalmas üreges faágat pillantott meg a földön. Felvette és a felkelő napot szerette volna megnézni vele, de az üreges belsőben szorgoskodó hangyáktól nem látott élesen. Nagy levegőt vett…, belefújt …, és ekkor megszólalt a hangszer. A harcosnak tetszett a dallam, tovább próbálkozott, mire rájött, ha az orrán szívja be és a száján körkörösen fújja ki a levegőt, különböző hangokat és ritmust is képes produkálni. Yidaki otthon koncertet rögtönzött a törzsnek, akik a hangszert színes mintákkal díszítették és corroboree táncot lejtettek rá. A fiatalemberek egymásnak adták a hangszert és Yidaki mindenkinek megtanította a speciális légzési technikát. Ahogy múltak az évek, a hangszer egyre jobban beépült mindennapi életükbe, fújták ünnepi ceremóniákon és használták gyógyításkor is. Amikor Yidaki meghalt, lelke beszállt az üreges faágba. Ettől kezdve férfi lélek lakozik minden hangszerben, ezért csak ők játszhatnak rajta, nőknek tilos. A harcosról nevezték el a hangszert yidakinak. A neves kutató, Professzor Trevor Jones legalább 45 elnevezést talált a hangszerre: többek között a bambu, bombo, kambu, pampuu, garnbak, illpirra, martba, jiragi és a yiraki kifejezést. Vannak feltételezések, hogy a hangszer először talán bambuszból készülhetett, erre utal több elnevezés is, valamint az a tény, hogy északon a bambusz már abban az időben is elterjedt növény volt. R.Etheridge Jr. művében már 1893-ban írt egy trombitaszerű bambusz hangszerről.

Csak férfiaknak?

A vita, hogy nők játszhatnak-e a hangszeren, pár évvel ezelőtt lángolt fel újra. Nicole Kidman-t, ausztrál színésznőt a Baz Luhrmann  “Ausztrália” című film promóciós körútján kérték meg arra, hogy szólaltassa meg a hangszert. A színésznő beleegyezett, nem sejtvén, hogy ezzel mekkora polémiát okoz Ausztráliában.  A vitába számos kulturális antropológus is bekapcsolódott, s egyikük, Linda Barwick zeneológus, az etnozene szaktekintélye a “The Didgeridoo, From Arnhem Land to Internet” című könyvében a következőket írja: A nők valóban nem játszottak hivatalos alkalmakkor a hangszeren. Ugyanakkor számos aborigin emberrel történő beszélgetés alkalmával a helyiek megerősítették, hogy nem volt tiltás a nők számára a hangszer használata, sőt az idősebbek említést is tettek egy nőről, aki a Daly folyó partján rendszeresen játszott. A férfiak, akik Groote Eylandt, Numbulwar és Gunbalanya területéről származnak, mindannyian egyetértettek abban, hogy nincs tiltás. Yirrkala területről többen mesélték, hogy a kislányok és kisfiúk együtt zenélnek, de felcseperedve a lányok abbahagyják a nyilvános zenélést. Sokan arra következtetnek, hogy a nők egyszerűen nem tudnak annyira jól játszani a hangszeren, hogy a nyilvánosság elé álljanak.

Dreamtime (álomidők) dalai

A hangszer a tradicionális zenében és a modern, többnyire fúziós stílusban is szerepet kap.  A dreamtime koncepciója európai aggyal nehezen megfogható: teremtéstörténet, vallás, életmód,  az aborigin lét igazodási pontja, alfája és omegája. A hozzákapcsolódó ceremóniákat corroboree-nak nevezik, melyek a törzsek történelmét hivatottak elmesélni. A nyilvános ceremoniális táncokat az esti tábortűznél többnyire felnőtt férfiak adják elő, akik erre az alkalomra kifestik testüket és mitikus történelmüket mondják el zenében és táncban. Ha fiatalok táncolnak, az egyben beavatási ceremónia is, mivel nekik performanszok sorozatán kell résztvenniük, hogy beintegrálódjanak a férfitársadalomba. A tánc alapvetően egy váltott lábbal történő folyamatos lábmozgásból áll, amelyet a kéz és test meghatározott koreográfia szerinti mozgása egészíti ki. Gyakran imitálja őshonos állatok (emu, kakadu, kenguru, kígyó) mozgását és mindig egy kerek történetet mesél el.

Modern őslakos zene

Yothu Yindi Ausztrália leghíresebb, részben őslakosokból álló együttese, melynek jelentése gyerek és anya. A zenekar alapítója Mandaway Yunupingu ausztrál őslakos muzsikus, de a tagok között akadnak balanda, azaz nem aborigin zenészek is. Dalaik alapjai a gumati és a rirratjingu törzs tradicionális énekei. Ezek a törzsek élnek Arnhem-föld észak-keleti részén, ahonnan a tagok is származnak. Az 1986-ban alakult együttes számos dala kapcsolódik szorosan az őslakosok földtulajdonlási harcához. Az együttes ikonikus száma a "Treaty" (szerződés), amit 2001-ben az Australasian Performing Right Association (APRA) megalakulásának 75. születésnapja alkalmából minden idők 30 legjobb ausztrál dala közé választott.

Well I heard it on the radio                             Hallottam a rádióban

And I saw it on the television                           És láttam a TV-ben

Back in 1988                                                   Anno 1988-ban

All those talking politicians                             Azokat a szószátyár politikusokat

Words are easy, words are cheap                   A szavak könnyűek, a szavak olcsók

Much cheaper than our priceless land            Sokkal olcsóbbak mint a drága földünk

But promises can disappear                            De az ígéretek eltűnhetnek

Just like writing in the sand                             úgy mint az írás a homokban

Treaty Yeh Treaty Now                                   Szerződést, szerződést most

Treaty Yeh Treaty Now                                   Szerződést, szerződést most

Az aborigin földtulajdonlási per MABO néven került a köztudatba, amely során 1992-ben az Ausztrál Legfelső Bíróság megerősítette az őslakosok földhöz való elidegeníthetetlen jogát. Ezzel megszűnt a terra nullius (senki földje) korszak, amelyre hivatkozva az európai telepesek elfoglalták az országot. Erre utal egy másik híressé vált daluk:

Terra nullius terra nullius                               A senki földje a senki földje
Terra nullius is dead and gone                        A senki földje halott és nem létezik
We were right                                                  Nekünk volt igazunk
That we were here                                           Mi voltunk itt  előbb
They were wrong                                            Ők tévedtek
That we weren't here                                       Abban, hogy ez nem így volt

2000-ben az együttes fellépett az Olimpiai Játékok záróünnepségén is. A Yothu Yindi a világzene fesztiválok állandó résztvevője, az együttes pár éve Magyarországon is járt. Több ismert együttes és énekes használ didjeridoo hangszert zenéjében, de a Yothu Yindi a stílus úttörője és a legismertebb képviselője.